Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Veres Gábor: A népi jogélet tárgyai
hétköznapi étkezésről, már a századfordulótól - sőt azt megelőzően is több adatközlő beszámolt. A látszólagos ellentmondás - nagyobb intervallum - magyarázható a parasztmunkás réteg kölcsönhatásával. A balatoni parasztság jelentős számban dolgozott a Borsodnádasdi Lemezgyárban már századfordulót megelőzően is. A gyárteleptől való 4-6 kilométeres távolság már a múlt században is lehetővé tette a gyalogos átjárást minden nap. A napi kapcsolatok széles körben eredményeztek házassági kapcsolatokat - főleg az első világháború után - a gyártelepi munkásokkal. 25 Addig ugyanis a parasztság nem szívesen házasodott a sok esetben idegen ajkú gyári alkalmazottakkal. A „vegyes" házasságokkal az étkezési szokások is hatottak egymásra. Ez magyarázhatja a családok körében időben nehezebben körülhatárolható változást. A lakodalomban használt tálak száma a tányérok elterjedésekor sem lett kevesebb. Az ételeket a tálakban szolgálták fel továbbra is, a vendégek ebből szedtek a saját tányérjukba. A lakodalom „főszereplőinek" az ételt a vőfélyek szöveges ajánlással, a szakácsnékkal közösen tányérban szolgálták fel. (1. kép) A tányér anyaga a századfordulót megelőzően cserép, e mellett a fa tányért is nagy számban használják. A lemez tányérok elterjedése, már az 1910-es évek végén megkezdődött, ezeket kívül belül zománcozták. Már a második világháború előtt megjelennek a paraszti háztartásokban is, az ipari méretekben, sablonnal készülő porcelán tányérok. A cserép-lemez-porcelán tányérok „generáció váltása" nem annyira egyértelmű, mint a fazekak esetében. Sokáig használták és használják ma is - egymással párhuzamosan - a különböző anyagú tányérokat. A párhuzamos használat egyik magyarázata, hogy a tányérokból mindig nagyobb darabszámot - 4-12 darab - szereztek be. A használat során a készletek nem egyszerre mentek tönkre, az újak beszerzésénél a régiből még volt néhány darab, melyeket tovább használtak. Egy paraszti háztartás a két világháború között átlagosan 12-20 tányérral rendelkezett. A lakodalom méretétől függően előfordult, hogy tíz különböző helyről is kölcsön kellett kérni. A lakodalmat „rendező" anya-háziasszony személyesen kellett, hogy elmenjen, aki az esküvőt már jóval megelőzően kipuhatolta, hogy a szomszédságtól-rokonságtól honnan és hány darabot kaphat. A kölcsönadásról a megállapodás az asszonyok között már jóval az esemény előtt „megköttetett": Előfordult, hogy időközben valamin összevesztek, de a megállapodásukhoz - tekintettel az esküvő jelentőségére ekkor is tartották magukat. „Kölcsönkértem a tányérokat, de azután rosszba lettünk, nem mertem érte menni. Hát az egyik este ő kiabált át, hogy az edények össze vannak készítve." A lakodalom előtt 2-4 nappal gyűj- L ké P : Lakodalom. Vőfélyek és asszonyok tötték össze a kölcsönbe kért tárgyakat. A tá- ebédet tálalnak. (Bakó Ferenc felvétele, Balaton, 1957, DIV.6718) 25 ŐRSY Julianna 1989. 450. 291
