Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Veres Gábor: A népi jogélet tárgyai

Veres Gábor A NÉPI JOGÉLET TÁRGYAI A háztartási eszközök és a népi jog változásának kapcsolata egy palóc településen A népi jogszokások a paraszti szokások sajátos rétegét alkotják. A magyar néprajztudomány kevésbé vizsgált területe a népi jog. A néprajzkutatók a tematikus szokáskörökhöz kapcsolódva vizsgálják ezt a területet. A jogtörténészek az államjogra, a földesúr, a polgárság és az intézményesült szervezetek, csoportok jogszabály rendszerére helyezik a hangsúlyt. A kevés írásos anyag miatt nehezen kutatható népi jog csak, mint a szokásjog révén a jogrendszerbe bekerült elem tarthat számot az érdeklődésre. A parasztságnál a jogi szokások mellett más jogi elemek is hagyományozódtak a tulajdonlás, a szerződések, az öröklés stb. körében, melyek a XX. de különösképpen a XIX. századot megelőzően az írásbeliség alacsony foka miatt csak közvetetten kutathatók. A hagyomány, a szokások komplex vizsgálata a paraszti közösség működésének, dinamikus struktúrájának a megragadásához elengedhetetlen. A jogi elemeket sajátos tartalmuk miatt célszerű önállóan is megvizsgálni. A számos népi jogi elem és vizsgálati aspektus közül jelen tanulmány a jogi jeleket helyezi középpontba. A hagyományos paraszti közösségben a jogi jelek figyelmen kívül hagyása társadalmilag megállapított következményekkel járt. A jogi jel fogalmát Tárkány Szűcs Ernőhatározta meg,

1 aki szerint a jogi érdekeltséget, jogviszonyt biztosító vagy kifejezőjeleket nevezzük jogi jeleknek. A definíció is jelzi, hogy egyrészt vizsgálni kell magát a jelet és ennek a tárggyal, objektummal, állattal stb. való kontaktusát, viszonyát, amit a tradíción kívül a jeleket létrehozó személyisége és a tárgy, élőlény stb. milyensége is befolyásol. Másrészt vizsgálni kell a jel értékét, hatását, azt, hogy milyen információ hordozója és milyen hatást fejt ki ténylegesen az adott közösségben. A jelek önálló életével, rendszerével külön tudományág, a szemiotika foglalkozik. Jelen tanulmánynak nem célja a szemiotikai vizsgálat. A néprajzi tárgyakon található jogi tartalommal is bíró jeleken keresztül a népi jogélet sajátosságairól, a jogi szokások működéséről és a jogi hagyomány változásairól igyekszem újabb adatokat feltárni. Az ingatlanok, melyek a parasztság legnagyobb értékét tették ki öröklődő jogi jellel voltak ellátva, s ez a jel szerepelt a családfő által birtokolt telek, szántó, rét, legelő, erdő stb. határát jelölő oszlopokon, karókon, jelzőfákon. Az ingatlanok nyilvántartása a hatóság részéről is fontos volt elsősorban az adók kivetése és behajtása miatt. Ennek is köszönhetően a tulajdonjegyek rendszerét az ország több néprajzi csoportjánál is sikerült rekonstruálni.

2 Az ingóságok tekintetében a nagy értékű haszonállatok szarvasmarha, ló és a csapatokban legeltetett háziállatok (sertés, juh) jelölése volt általános. Ezek a jelek szintén a családfő jelei vagy annak leegyszerűsített 1 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 209. 2 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1959. 47-80. 285