Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Balassa Iván: A borona és a boronálás
A MNA ötféle négyszögletes boronát tüntet fel. Az első (4. sz.) csaknem teljesen egymás mögött helyezkednek el a fogak. Elöl egy levél, melyben már nincsenek fogak, az egészet összefogja és ezzel történik a vontatás. A régebbi formák esetében a fogak egymás után hasítják a földet, de újabban erre egy karikát helyeznek és ezzel a húzópontot a borona valamelyik első sarkára helyezik át. Ezzel egyrészt nagyobb felületet fognak, másrészt a fogak nem egymás után hasítják a földet, tehát jobb munkát végeznek. Ezt a formát megtalálták szórványosan Somogyban és Baranyában, a Kisalföldön, az északkeleti magyar nyelvterületről kiindulva a Parciumban és Erdély legtöbb részén, esetenként még a Székelyföldön is. a 15. kép. Négyszögletű, farámás fogasboronák főbb típusai a Kárpát-medencében. MNA. 11. lap. Összeállította Paládi-Kovács Attila. Legrégibb formának látszik az a közel négyzetes fogasborona (7., 8. sz.), melyben a kereten kívül mindössze 2 levél található, 78 de ezek esetében körben is erősítettek fogakat. Ezek többnyire középvontatásúak és a fogai azonos nyomon haladnak. Ezeket Dél-Dunántúl Somogyban és Baranyában találták nagyobb számban, továbbá az északkeleti magyar nyelvterületen, Erdélyben csak szórványosan, a moldvai magyaroknál gyakrabban jelentkezik. Ennek fejlettebb változatának tetszik az az ugyancsak négyzetes forma, melyben a kereten kívül 4 levelet erősítettek és egy egyik sarkáról vontatták (6. sz.). Megtalálható Dél-Dunántúl, továbbá a Palócföld középső részén és egy-egy esetben máshol is (pl. Tiszántúl, Erdély nyugati széle). Végül egy fekvő téglalap alakú borona mérete kéthar78 Uo. 230