Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

16. kép. Trapéz- (cimbalom) alakú, farámás boronák főbb típusai a Kárpát-medencében. MNA. 11. lap. Összeállította Paládi-Kovács Attila. mad-egyharmad arányú, ez sokszor a 180-250 cm nagyságot is eléri. A kereten kívül ebbe csak két levelet helyeztek el és többnyire középről vontatták. Ezt csak Székelyföldön és annak közvetlen környékén találjuk meg és ez az a forma, melyet területmérésre is használtak (5. sz.) A trapéz alku fogasboronák általában a nyelvterület nyugati felében általánosak. A legelterjedtebb forma (1. sz.) még kevéssé távolodott el a téglalaptól és a boronálás irányára merőlegesen helyezkedik el a 4 levél (a két végső keret is beleszámítva). A Kisalföldön és a Dunántúl általános, annak déli részét kivéve, a Dunát Kelet felé csak néhány esetben lépi át. Ennek egy szélesebbre terpesztett változatának az alsó és felsővel együtt csak 3 levele van, melyek a befele dűlő keretre támaszkodnak (2. sz.). Ez a Duna-Tiszaköze és a Tiszántúl középső és déli felében a leggyakoribb. A Dunát nyugat fele csak néhány esetben lépi át. Egy ugyancsak trapéz alakú forma (3. sz.) viszonylag közel áll a csaknem négyszögű formához (4. sz.) és a kereten kívül 4 hosszanti levelet alkalmaznak benne. A Jászságban, a Palócföldön nyugat felé Ipolyig, kelet felé csaknem a Tiszáig jegyezték fel. A trapéz alakú fogasborona nyugat felől érkezett. Erről nemcsak a mezőgazdasági irodalom

79 tanúskodik, hanem a néprajzi atlaszok táji felmérések is e mellett tanúskodnak. Korén, Hans

80 a stájer fogasboronákat bemutatva kitetszik, hogy azok döntő többsége tra79 PETHE Ferenc 1805. 309; KRÜNITZ, J. G. 1788. 10. 111-112. 80 KOREN, Hans 1972. 72-88. 231