Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Balassa Iván: A borona és a boronálás
ságot". 70 Valóban számos lelkész sokat tett a jobb mezőgazdasági szerszámok és munkamódszerek megismertetésében. Közülük elsősorban Tessedik Sámuelt (1742-1820) szoktuk emlegetni, de végül is nem egyedül álló eset volt az övé, más papok is sokat tettek a magyar mezőgazdaságért. Magyar Mihály először olyan négyzetes alakúra készítette a boronát, melynek mindegyik oldala fél ölet tett ki, majd egy másiknak az eleje két talp, míg a hátsó része egy öl nagyságú volt. Egyik sem vált be és akkor olyat szerkesztett, melynek eleje és vége 2/31/3 arányt képezett. Ebbe helyezte el a csoroszlya formára kiképzett vasfogakat, olyan formán, hogy azok sohasem járjanak egymás után. A csoroszlya-fogak elhelyezése biztosította, hogy 2 hüvelyk távolságban minden hantot, göröngyöt összevágjanak. „Próbálja bár meg valaki, szántson és boronáljon a szokott módon (most csak az Alföldről szóllok, a hol tsak egyszer szántanak, mikor vetni akarnak) egy nyilast, a másikat boronálj a-el ezzel a boronával: meg fogja látni, hogy ez a nyilas bőven kitermi a borona árát, melj itt hejben nem több 65 forintnál; pedig a hozzávaló fa igen drága. Hogy az idén (1816) az én őszi vetésem négy magot adott, áltáljában, mikor másnak eggyet se; a tavaszi vetésem pedig, az árpa 12 magot, mikor máskor hetet, vagy ennyit se; azt ezen vasboronának köszönöm, nagyrészt". Csakhamar többen is igényelték az új szerszámot és abból pl. Tiszaroffra, Tiszaburára is szállítottak. 71 Még ugyanebben az évben Pethe Ferenc (név nélkül) hozzászól a kérdéshez. Az arányt a hátsó és első ráma között megtartja. Javasolja, hogy a legalkalmasabb fából (bükk, cser, tölgy, veresfenyő) készítsék még ha valamivel meg is drágítja árát, de tovább tart. Elképzelhetőnek tartja, hogy a vasfogakat hengeresre képezzék ki, „akár somfa legyen a borona-fog", csak az elhelyezés a fontos és már gondol a hutákkal történő együttműködésre is. „Adjon Isten sok illyen és amojjan boronát a Hazába: és ha a Gömör-vármegyei Tótok ijjen osztáju boronákat, vagy még jobbakat nem visznek a vásárra; nem kell tőllük megvenni. - Egy legokosabbat követ pedig el az vashámoros (Zeighammerschmidt), a ki mind közönséges, mind tsoroszjás borona-fogakat, 4-féle hosszúságúakat, srófos tsapjával és srófházával eggyütt, számosával és boronafa nélkül küld az alföldi országos vásárokra. Nem kell tőlle megíjjedni: esztendő alatt 10 ezer is elkel". 72 Úgy látszik, hogy a XIX. század első fele lehetett az az időszak, amikor a trapéz-alakú borona szélesebb körben kezdett elterjedni. Már a század ötvenes éveiben, mint „közönséges boroná"-t mutatják be, ezzel kapcsolatban csak a fogak elhelyezésére és megritkítására hívják fel a figyelmet. 73 Számos olyan külföldi formával is kísérleteztek, melyek meghonosodásáról a későbbiekben keveset tudunk. Ilyen a szárnyasborona, melyet az 1850-es években a Rimaszécsi gyár készített. Ennek közepén húzódó kettős gerenda szétnyitható és ezzel a fogak sűrűségét szabályozni lehet a végzendő munka jellegének megfelelően. Ez bizonyos mértékig a kettős boronát is helyettesítette. Arra felhívták a figyelmet, hogy a szárnyak beállításánál ügyelni kell, hogy fogak ne egymás után fussanak. Szélesebb körű elterjedéséről nincs tudomásom. 74 70 NG. 1817. 81. **jegyzet. 71 NG. 1817. 85, 205. 72 NG. 1817. 245. 73 PAJKOSS Károly 1855. 134. 74 Uo. 227
