Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből

se egy önálló tanulmányt érdemelne. Dembinski elsődleges feladatnak a Tárna vonal meg­erősítését tekintve, ennek érdekében még aznap este elrendelte az arcvonal mögött elhe­lyezkedő, harcba vethető hadosztályok előrevonását. 28 Azonban sem ő, sem pedig a jobb szárnyon parancsnokló Klapka nem szentelt kellő figyelmet egy döntő fontosságú pont­nak, amely aztán másnap a csata „megölő betűje" lett. 29 Az osztrák támadás sikerének kulcsa a főerők és Schlik hadtestének szoros együttmű­ködésében, illetve lehető leggyorsabb egyesülésében rejlett. Annak ellenére, hogy ez utób­bi hollétéről és várható előrenyomulása irányáról a vele szinte folyamatos harcban álló ma­gyar sereg vezetése elég pontos információkkal rendelkezett, feltartóztatására nem történt határozott intézkedés. Az előzetesen egyeztetett terveknek megfelelően tehát Schlik febru­ár 26-án délután elindult Pétervásáráról Sirok irányába, hogy a honvédsereget Verpelétnél oldalba kapva felvegye az érintkezést a főerőkkel. A Tárnánál már elcsitultak a harcok, amikor Sirok előtt egy hegyszorosban Klapka csapatainak elővédjébe botlott - néhány száz fő és gyenge tüzérség Tadeusz Idzikowski őrnagy 30 parancsnoksága alatt -, melyet rö­vid csatározás után meghátrálásra kényszerített. Éjfél után Sirokra bevonuló osztrákok előtt nyitva állt az út Verpelét felé. Ezzel a magyar arcvonal jobb szárnyán veszélyes hely­zet állt elő: a magyar hadvezetés a támadó erők nagyságáról pontos információval nem rendelkezve ismételten elmulasztotta a hatékony ellenlépéseket időben megtenni. Most nézzük, mit ír a következő nap eseményeiről Szöghy: „Másnap reggel Februarius 27-kén hét óra tájban a magyar sereget Dembinszky tá­bornagy rendezé ell - a Centrum a kompolti határtól fel a tófalusi szőllőkig nyúlt ell - Hét órakor Gróf Schlik Verpelétnél hol Klapka állott a magyar sereg' élén kezdé megtámadni a magyar sereg 'jobb szárnyát a Centrumnál is elkezdődött az ágyúzás, 9 óra tájba vissza vonult a vendéglőnek a Centrum délutáni két óráig tartott a vívás - s' a magyar sereg Kerecsend felé vonult - Herceg Windisgraez Tábornagy diadalmasan jött be a Faluba ­a holtak száma mind a két részről ötven - az egész tarnavidéken két száz ­A kurtára sikeredett összegzés csupán nagyvonalakban tudósít az aznapi történésekről, pontosabb értesüléseket csak az ütközet kezdeti fázisáról közöl. Kápolna elestét követően a községet megszálló császári katonaság tisztjeitől a plébános nyilván nem tudott, vagy nem is akart tájékozódni, így külső szemlélőként a körülötte zajló harcokról kevés fogalma lehetett. Február 27-én reggel az osztrák támadás súlya, ahogy Szöghy is helyesen megállapít­ja, a magyar arcvonal két pontjára nehezedett. A Tarnaszentmária felől közeledő Schlik­hadtest Verpelét előtt harcrendbe fejlődve támadást indított a község ellen, ahol Klapka a Dessewffy-hadosztállyal védelemre rendezkedett be. A többszörös túlerővel támadó csá­száriakkal szemben a helység megtartása lehetetlen feladatnak bizonyult, Dessewffy gya­logsága háromórás küzdelem után kiszorult a faluból. Ekkor jelent meg a harctéren Poel­tenberg hadosztálya, amelynek segítségével Klapkának immár kétszerezett erővel átmene­tileg sikerült megtörnie a még mindig túlerőben lévő ellenség támadásának lendületét. A másik nagy erejű támadás Kápolna községet érte, ahol Dembinski személyesen ve­zette a védelmet. A mindkét oldalon mocsaras partokkal határolt Tarna-patak mentén, a seregek arcvonalán nagyobb teherbírású kőhidak csak itt voltak találhatók. 31 Windisch­28 GÖRGEY István 1888. 257. 29 GÖRGEY István 1888. 262. 30 BONA Gábor 1987. 180. 31 Hidak Heves megyében. 1998. 46. Kápolnán abban az időben két, úgynevezett boltozott híd állt: egy a Tarna-patak, egy pedig annak mellékága, a Malomárok felett. 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom