Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből
utóbbi helységet Máriássy János alezredes hadosztálya tartotta megszállva, amely az ellenség közeledtére a Tárna jobb partján, a falu nyugati határát képező, védelemre és támadásra egyaránt alkalmas, magasabb térszínen foglalt állást. Szintén a patakon átkelve sorakozott fel Sekulits István alezredes 23 hadosztálya, amely a bal szárnyon, Kál községnél helyezkedett el. A mindkét arcvonalon kölcsönös ágyúzással induló küzdelem hamarosan élénk tüzérségi párbajjá fejlődött. A magyar ütegek pontos és hatékony tüze Kápolnánál a Csorich-hadosztályhoz tartozó Wyss-dandár, Kainál pedig a Jászárokszállás felől közeledő Schwarzenberg-hadosztály egységeit órákra az állásaihoz szögezte. A Szöghy által is említett lovas összecsapás akkor robbant ki, amikor a Máriássyhadosztály egy támadó oszlopa a két császári hadosztály közé nyomult. Az ellentámadásra vezényelt két osztály ulánus az 1. (Civalart-) ezredből 24 lerohanta az oszlop élén haladó magyar lovasságot - 4. (Sándor-) huszárezred -, az utóbbiak támogatására siető 1. (Császár-) huszárezred négy századával azonban már nem bírt. A Máriássy személyes vezénylete alatt küzdő huszárok az ulánusokhoz erősítésként érkező egy szárny 7. (Kress-) chevaux-leger, vagy ahogy magyarosan mondták svalizsér ezredbeli könnyűlovas támadására meginogtak, majd egy osztály Auersperg-vértes megjelenése a Schwarzenberghadosztálytól a császáriak javára döntötte el az összecsapást. 25 A magyar arcvonal jobb szárnyán lovag Ernst Poeltenberg ezredes 26 hadosztálya a csata kezdetekor Máriássy támogatására Feldebrő felől előrenyomult. Vele szemben, az országúttól északra a Colloredo-dandár támadása bontakozott ki. Itt a két seregtest között zajló harcok tétje a Feldebrő nyugati határában elterülő erdő birtoklása volt. A sokáig váltakozó szerencsével folyó küzdelmet osztrák oldalról a Schütte-dandár bekapcsolódása döntötte el: az erdő a császáriak kezére került. A bal szárnyon Kainál, a Schwarzenberg-hadosztály nem tudott jelentősebb eredményt elérni, Sekulits hadosztálya sorra hiúsította meg az ellenség előrenyomulási kísérleteit. Az arcvonal legészakibb pontján, Verpelétnél tartózkodó Dessewffy Arisztid hadosztálya egyelőre nem bocsátkozott harcba, az ütközet első napja folyamán feladata jobbára a domoszlói és pétervásárai út biztosítására szorítkozott. A Kápolnánál az ellenség a tartalék ütegek bevetésével a délután folyamán tüzérségi fölénybe került. Máriássy - Szöghy feljegyzése szerint - tüzérsége lőszerkészletének megfogyatkozása miatt a kora esti órákban csapatait visszavonta a faluba. Az ílymódon oldalról fedezetlenül hagyott Sekulits-hadosztály, a harctérre éppen akkor érkező Dembinski utasítására szintén a patak bal partjára húzódott vissza, az ellenség váratlan rajtaütéseit elkerülendő. A harcok elültével megállapítható volt, hogy a magyar sereg az első napon jól megállta a helyét, a csata előtti állásait megtartotta, csupán Poeltenberg hadosztálya hagyta el az arcvonalat, az éj beálltával a Tárnától keltre, Feldebrő és Kerecsend közötti magaslatokon állapodva meg. Érdekes, hogy feljegyzéseiben Szöghy nem szól Dembinskiről, nem tud arról sem, hogy főhadiszállását még aznap este a harcoló csapatok közvetlen közelébe helyezve át az altábornagy és vezérkara Kápolnára, az idézett szövegben is szereplő „vendéglőbe" költözködött. 27 A főparancsnokság itteni tevékenysége, az a néhány óra, amely a másnapi ütközetre való felkészülés jegyében telt el, a mai napig sok kérdést vet fel, melyek kifejté23 BONA Gábor 1987. 292. 24 GRACZA György 1894. 117. 25 BORÚS József 1975. 233. 26 BONA Gábor 1987. 268. 27 BORÚS József 1975. 231. 195
