Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Kalicz Nándor: A kora bronzkori Makó kultúra két települése Heves megyében

kategóriájába, mert a használattal kapcsolatos felületi kialakításról van szó. Legáltalánosabb az enyhébb és erősebb seprős vagy fésűs külső (8. kép 3, 11, 9. kép 10, 12, 10. kép 12, 11. kép 3, 12. kép 6,10). Egyetlen töredéken a mélyítés függőleges széles kannelurának hat ( 10. kép 14). Ezeken kívül gyakori még az érdes, rücskös külső is (8. kép 2, 8, 9. kép 6, 10. kép 1,7-8, 11. kép 10, 12. kép 1,11). Mindezeket kiegészítik az edények felső részén, főleg a tálakon, általában a vállukon létrehozott vízszintes lapos bütykök (8. kép 5a, 8, 9. kép 12, 10. kép 12, 15, 11. kép 1, 12. kép 7). A felület érdes, rücskös és seprősfésűs külsejének nem a díszítés volt a célja, hanem az, hogy megakadályozzák az edényeknek a kézből való kicsúszását. Meg kell még említeni a leggazdagabb Illa. gödör kerámiájának statisztikai adatait. A nem rajzolt és itt be nem mutatott kerámia összetétele a következő: finoman vagy erőteljesebben seprős külsejű cserép: 93 db, erősen vagy egészen enyhén érdes-rücskös cserép 110 db, simított külsejű cserép 49 db cserép. Ezek az arányok tükrözik a teljes leletanyag felületi megmunkálását is. A edénytöredékeken kívül előkerült két agyagkanál is (9. kép 4-5). Mindkettőnek ovális merítő része volt. Az egyiknek megmaradt rövid tüskeszerű nyele, a másiknál ez letörött. A Makó kultúrában nem gyakori a kanalak jelenléte. A tarnabodi leletek azt mutatják, hogy ezen a lelőhelyen az agyagkanalak is hozzátartoztak a háztartás készletéhez. A kotárgyak közül említésre méltó egy átfúrt csiszolt kőkalapács nem egészen féltöredéke (12. kép 8), ezen kívül cipó alakú őrlőkő töredéke, dörzsölő vagy csiszoló kő tartozik a leletanyaghoz. Boldog-Vasútállomás A Zagyva egykori egyik folyómedre közelében 1971-ben gépi földmunkát végeztek és ez alkalommal cserepek kerültek elő, amelyeket Németi Gábor a hatvani múzeum igazgatója gyűjtött össze. Magam is meglátogattam ugyanakkor a helyszínt, amikor is a gép által kifordított földből szintén sikerült cserepeket összegyűjteni, amelyek feltehetően egy elpusztított gödör töltelékföldjéből származtak. A pusztítás mértéke miatt leletmentésre már nem volt lehetőség. Az összegyűjtött leleteket a hatvani múzeum őrzi. A lelőhely jellegét ugyan már nem lehetett meghatározni, az összegyűjtött leletek azonban alkalmasak kormeghatározásra és tipológiai vizsgálatra. Ebből megállapítható, hogy a lelőhelyről összegyűjtött leletek a kora bronzkori Makó kultúra körébe tartoznak. Az itt bemutatott leletek feltehetően egy vagy két gödörből származnak. Az összes kerámiára jellemző a Makó kultúrában alkalmazott redukciós égetés, amelynek eredménye a sötétszürke külső. A leletek változó arányban ugyan, de besorolhatók azokba a típuscsoportokba, amit Tarnabodon is megfigyeltünk. 1. Belső'díszű talpas tálak. Öt ilyen edényből származó töredék származik a gyűjtésből (13.kép. 2-5,7). Díszítésük, a megszokottól eltérően nem alkot csillagmintát, de a Makó kultúra területén, helyenként ezek az egyszerűbb sraffozott háromszögek is előfordulnak. Az egyik megállapítható esetben a talp nem magas, hanem inkább talpgyűrűnek tartható (13. kép 2b). 2. Füles kis bögre. Kettős kónikus teste, hengeres nyaka, alig kihajló pereme van és a peremből induló széles szalagfüle a vállra támaszkodik (14. kép 1). Talán még két másik kis töredék származhat ilyen kis edényből (15. kép 4, 9). Ezek mind vékony falú finom kidolgozású kis edények voltak. 13