Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Kalicz Nándor: A kora bronzkori Makó kultúra két települése Heves megyében

3. Tálak. Tarnaboddal ellentétben, Boldogon nagyon kis számban kerültek elő a tálakból származó töredékek. Ezek azonban a tarnabodi formákhoz közelálló típust képviselnek: éles tagolt váll, rövid ívelt nyak és kihajló perem jellemzi őket (14. kép 6,11). Egy példányban megvan a széles, vízszintes peremű tálból származó töredék is (13. kép 6). 4. Fazekak. A leggyakoribb edényforma Boldogon. Többféle méretben is megtalálhatók. Vannak vékonyfalú, simított felületű kis fazekak, amelyek mérete a bögrékéhez hasonló és az ivóedények szerepét is betöltötték. (14. kép 2-3, 15. kép 11). Vannak közepes méretű (14. kép 4, 15. kép 10) és legtöbb a nagyméretű tároló fazék (14. kép 7-9, 15.kép, 1-2, 7-8, 16. kép 1-11). Minden méretű fazékra jellemző, hogy a hengeres vagy kissé tölcséres nyak tagoltan illeszkedik a feltételezhetően tojás alakú testhez. A perem kissé kihajlik, a nyak mindig simított, a test vagy seprős vagy rücskös-érdes (14. kép 9, 15. kép 5, 7, 16. kép 3, 7, 9-10) vagy meglehetősen gyakran simított is lehet (14. kép 2-4, 15. kép 2, 8, 10-11). Valószínű, hogy a kis és közepes méretőeknél a nyakat szalagfül hidalta át. (14. kép 4). 5. Amforák. Nem túl gyakori forma. Fő jellegzetességük, hogy az többé-kevésbé öblös vagy tojás alakú testhez szűk hengeres nyak és kihajló száj csatlakozik. A gyűjtött töredékeknél a test is simított. (13. kép 1, 8, 14. kép 5, 10). * A Tarnabodról és Boldogról bemutatott leletek jelenleg még a leggazdagabb együttesek a Makó kultúra heves-megyei elterjedési területén. Igen kevés kerámia típus jellemzi a leletanyagot és alig van kisméretű ivóedény. A Makó kultúra teljes elterjedési területén alig ismerünk kis ivóedényeket, bögréket, korsókat. Arra is lehetne gondolni, hogy az ivóedények esetleg szerves anyagból készültek és nem maradt meg a nyomuk. Az utóbbi évtizedekben azonban sorra kerültek felszínre olyan sírleletek, amelyekbe nem is egy, hanem számos kis füles bögrét és korsót tettek az elhunyt mellé. így csak a rajkai, kajárpéci, Budapest-aranyhegyi úti és a tatai sírleleteket említem meg számos kis ivóedényükkel, melyeknek azonban más kulturális vonatkozásai is felmerülnek.

26 Ezek közül a rajkait és a kajárpécit az ásató a Somogy vár-Vinkó vei kultúra körébe sorolta.

27 Azonban a leletek anynyira hasonlók a Makó kultúra leleteihez, hogy minden további nélkül ehhez a kultúrához is kapcsolhatók. Minden esetre az említett sírleletek alapján feltehető, hogy a halotti rítussal kapcsolatban, maradandó anyagból, vagyis agyagból is készítettek füles ivóedényeket, amelyeket számos példányban a halott útravalójául tettek a sírba. Ezek több példánya a sírokban újabb kérdéseket is felvethet a hitvilággal kapcsolatban. A telepleletek között, mint ezt fentebb is láthattuk, az egész országban csak néhány szórványos ivóedénykét találunk. A tarnabodi és boldogi leletek kétségtelenül beleillenek a Makó kultúra jellegzetes leletanyagába. így tulajdonképpen magától adódna relatív kronológiai helyzetük is a kora bronzkor I. fázisában, ha a Makó kultúra korábban feltételezett időrendi helyzete egyes vidékeken az utóbbi időkben nem módosult volna. Ez pedig a következőképpen alakult: Az első monografikus feldolgozás során úgy látszott, hogy a Makó kultúra (csoport) teljes egészében a kora bronzkor I. fázisába keltezhető. Akkor még egyidősnek látszott a Nyírség kultúrával (csoporttal), mivel elterjedési területük kiegészíteni látszott egymást.

28 26 FIGLER, András 1994. 9. kép 2-3, 6, 8, 10. kép 1-4, 6-7, 9; FIGLER András 1996. 3.t. 2-8; KALICZ-SCHREIBER, Rózsa 1994. 2. kép 3, 3. kép 3-8, 11. kép 1-6. 27 FIGLER, András 1994. 28. 28 KALICZ Nándor 1967. 1. kép ; KALICZ, Nándor 1968, З.кер. 14