Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai
A mogyoró pollenje a Balaton mentén már a Flandria interglaciális (holocén) preboreális fázisában megjelenik, majd a boreális fázisban kulminál, elérve a fásszárú növények pollenjeinek 55%-át (mogyoró kor). 31 Stieber J. antrakotómiai vizsgálatai mutattak rá arra, hogy a hazánk területén a paleolit kor embere már ismerte ezt a növényt. 32 A mezői itikum közép-európai emberének gyűjtögető-vadászó életmódjáról, táplálkozási szokásairól különben is gyérek az ismereteink. A botanikai maradványok alapján egyedül a mogyoróról állíthatjuk biztonsággal, hogy fogyasztották. 33 A neolitikumban egyéb más vadon termő gyümölcs mellett nagy szerepet játszott a mogyoró fogyasztása. Különösen Svájc és Németország területéről került elő sok csonthéjas makktermésének töredéke: a Bodeni-tó melletti Hornstaad koraneolitikus telepéről 34 , a Zürichi-tó partjának pfyni kultúrához tartozó telepéről (kora dendrokronológiai datálás szerint: i.e. 3150-2800) 35 , a Neumburgi-tó melletti Yverdon cölöpépítményeiből. 36 A svájci robenhauseni cölöpépítmény feltárása során 10 cm vastagságú mogyoróhéjból álló réteget találtak. A gyűjtögetésből származó téli készlet hulladékát hosszú gyümölcsű (Corylus avellana L. f. oblonga G. And.) és rövid gyümölcsű mogyoróra (C. avellana L. f. silvestris Hort.) különítették el. 37 Az Alsó-Rajna vidék löszsíkságainak régészeti korokat rejtő rétegeiben, a kései vonaldíszes kerámia kultúra korszakában (i.e. 4000 körül) már mogyoróhéj és bordapikkely maradványokat találtak. 38 A Kaukázus vidékén az i.e. II. és I. évezred település rétegeiben is találtak mogyoró maradványokat. 39 A hazai neolitikumból is kimutatták csonthéjának néhány szenült darabkáját Méhtelek-Nádas lelőhelyen (Körös kultúra). 40 A mogyoró drognövényként is ismert. Kérgéből készült főzetet a népi gyógyászat vizelethajtóként alkalmazza. Levelei (Coryli folium) flavonoidokat és cserzőanyagokat tartalmaznak, egyes fémekkel képzett vegyületei dezodoráló hatásúak. 41 Vadszőlő (Vitis vinifera L. ssp. silvestris (Gmel.)Hegi): 13 db szenült ép mag és 16 db szenült mag töredéke (ca. 5 db egész). Valamennyi mag szenült és ép. A magvak rövid csőrnek, lekerekített körvonalúak, körtéhez hasonló alakúak. Hasi oldaluk lekerítetten ormós. A háti oldalon lévő "pajzs" mintegy negyede a mag szélességének. A maghéj általában sérült, korrodált felületű. A palaeobotanika megállapítása szerint a kréta-kor végén jelent meg a földön a Cissetes nemzetség, amelyből a Vitis nemzetség vette eredetét. A paleobotanika a szőlőt (Vitis sp.) a Kárpát-medencéből legkorábban az alsó-oligocénből (Vitis hungarica Andr. n.Sp.), majd a felső miocén szarmata emeletéből többször kimutatta (V teutonica A.Br., V banensis Andr.n.Sp., V tokayensis Stur.). 42 Pleisztocén ligeti szőlő (V silvestris Gmel.) 31 ZÓLYOMI B. 1953., FÜZES M. 1977. 32 in: VÉRTES L. 1964. 33 KÜSTER, H. 1986. 34 SCHLICHTHERLE, H. 1985. 35 JACOMET, S. 1981. 36 SCHLICHTHERLE, H. 1985. 37 MESSIKOMMER, H. 1883. 38 KNÖRZER, К. H. 1979. 39 LISITSINA, G. N. 1978. 40 FÜZES M. 1977. 41 RÁCZ G., - RÁCZ-KOTILLA E. - LAZA A. 1983. 42 ANDREÁNSZKYG. 1959. 63
