Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

béri élet, tevékenység minden eleme nem lehet a jog által szabályozott és ez nem is célja a jogalkotásnak. A jogrendszer által nem szabályozott területeken létezhetnek olyan jogi szokások, melyeknek törvénypótló szerepe van. Papp László írásában

4 a tételes jog és a jogi szokás viszonyát nem a fent ismertetett hármas, hanem ötös csoportosításban ismerteti. A törvény erősítő és törvénypótló szerep mellett a tételes jogtól eltérő szokások, szerinte, egyrészt tévesen, másrészt tudatosan térnek el. Ötödik kategóriába - felosztása szerint - azok a jogi szokások tartoznak, melyek hajdani jogi érvényüket elvesztették, így mintegy lesüllyedtek az állam által már nem szankcionált jogi szokások közé. A társadalom valamely rétegében azonban tovább élnek és e közösség a maga eszközeivel, betartásukat ellenőrzi illetve szankcionálja. A népi jogszokások annak ellenére, hogy 1981-ben elkészült az első országos érvényű összefoglaló munka,

5 a néprajztudomány kevésbé vizsgált területei közé tartoznak és különösen az egyes etnikai csoportok kutatása hiányos. A szokásjog a jogtörténet által tanulmányozott problémakör. A jogszokást kialakulási folyamatnak tekintik, melynek szabályai csak a jogalkalmazó részéről történt átvétel után válnak kötelezővé, azaz szokásjoggá,

6 A jogi szokásoknak volt vagy jelenleg is van saját életük is, mely a szokásjoggal nem mindig kapcsolódik össze. A néprajz eszközeivel ez kutatható, de sajátos jogi tartalmuk miatt a jogi ismeretek sem mellőzhetők vizsgálatuknál. A későbbiekben még szó lesz a magyar jogszokáskutatás két legtevékenyebb alakjáról Papp Lászlóról és Tárkány Szűcs Ernőről, akik mindketten jártasak voltak a néprajz és a jog területén is. A század elejének jogszokás kutatói Mattyasovszky, Baross, Tagányi elsősorban jogi indíttatásból érkeztek erre a szakterületre. A két világháború közti években a tudományközi szerep tisztázásában nagy része volt Szendrey Ákosnak, aki a Népünk és Nyelvünk illetve az Ethnographia hasábjain fejtette ki álláspontját a kérdésről.

7 Felhívta a figyelmet arra, milyen jelentős lehet mindkét tudomány számára e terület vizsgálata. A nemzetközi kutatási eredmények mellett - szerinte - fontos lenne a jogi népszokások további összehasonlító elemzése, melynek Tagányi Károly volt az úttörője, de ezután hosszú ideig folytatás nélkül maradt, s csak néhány tanulmány látott napvilágot a közelmúltban.

8 A fent említett Kiskunhalas népi jogélete

9 című kötet kapcsán vita bontakozott ki a jogszokáskutatás módszertani kérdéseiről és tudományközi szerepéről. Egy a Társadalomtudomány folyóiratban megjelent elemzés

10 „szemlélet-módbeli zavarról" beszél. A szerző szerint a munka szemszögének néprajzinak kell lenni és a néprajz számára kell adalékokat hoznia egy „majdnem ismeretlen" területről, a jog világából. A népi jogszemlélet célja, hogy felmutassa azokat a szerkezeti és funkcionális elemeket, amelyek népi eredetűek. A teljes joganyag csak egy kifejezője a népi tartalomnak, így a jogszokáskutatás feladata a kifejeződések feltárása, magyarázata, változásának a megfigyelése. Módszertanilag Bónis György

1 ' szemléletét tartja követendőnek. О ugyanis a jogi elemeket állította egy néprajzilag fontos kérdés szolgálatába, nem pedig fordítva, mint Papp László. Ez a kritika is éreztette a kutatók 4 PAPP László 1941.4-6. 5 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 6 PAPP László 1939. 5. 7 SZENDREY Ákos 1929. 23-38., 1936. 144-150. 8 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1976. 86-107. 9 PAPP László 1941. 10 SZABÓ Imre 1942. 422-427. 11 BÓNIS György 1941. 288-309. 488