Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

útkeresését, egy olyan szakterületen, amely külföldön ekkor már külön tudományággá fejlődött. Franciaországban Folklore juridique-тк nevezték el. A francia népi jogkutatás folkloristák és jogászok által gyűjtött hatalmas anyagát a Code Populaire kötetben foglalták össze.

12 A franciák érdeklődése a belföldi gyűjtések mellett más népekre is kiterjedt. Ennek praktikus okai voltak. Az ország gyarmattartó lévén, minél hatékonyabban működő jogrend elfogadtatására törekedett a hatalma alá vont területeken. Szervezettebb gyűjtés valósult meg a Brit gyarmatbirodalomban, ami ezután a jogrendszerbe a szokásjog révén be is került. Oroszországban is megvoltak az erre irányuló törekvések, a cár és apparátusa részéről. Itt jegyezendő meg, hogy a rokon finnugor népek körében az orosz hatóságok által gyűjtetett jogszokások magyar kutatók számára alig ismertek, pedig az összehasonlító jogszokás vizsgálatok értékes adalékokkal szolgálhatnának a magyar néprajztudománynak is. Témánk iránti érdeklődést tehát az államok támogatták, mégpedig a jog útján működő hatalom hatékonyabbá, működőképesebbé tétele miatt. A vizsgálat indulhatott kívülről, vagy az adott államhatalom területén, belső indíttatásból, mint hazánkban. A hagyományos kötelékek lazulásával, mely századunkban egyre fokozódott, az ezek keretében fennmaradt szokások, jogszokások is létjogosultságukat vesztik. Kulcsár Kálmán szerint,

13 a jogi szabályozás - az egyszerű emberek számára sokszor áttekinthetetlen mivolta - miatt válik lehetővé a hagyományos cselekvésminták, szokások továbbélése vagy esetleg újak keletkezése. A palóc etnikai csoport nem rendelkezett „mi" tudattal, s nem volt olyan jogi keret sem, mint a Hajdúkerület vagy a Székelyföld esetén, mely ennek kialakulását elősegíthette volna.

14 Az említett csoportoknál a jogszokások jelentős része kapcsolódik a korábbi kiváltságos jogi helyzethez, míg a palócoknál ez a szabálycsoport hiányzik. Az országos gyűjtések a fejezet elején említett okok miatt a közigazgatási egységekhez igazodtak, így a megyénk északi részén élő palóc etnikai csoport mellett célszerű áttekinteni a többi településre vonatkozó fennmaradt iratokat is. Jogi szokások gyűjtése megyénkben a századfordulón A készülő Polgári Törvénykönyv munkálatai mozdították elő az első országos gyűjtés megszervezését. A kitűzött célt tekintve érthető, hogy ebben elsősorban jogászok vettek részt. A gyűjtést megkönnyítette az a szervezet, mely a jog működésére kiépült, egészen a legalsóbb szintekig. A néprajztudomány intézményrendszerét tekintve ekkor még gyermekcipőben járt. Az országos múzeum is csak alig három évtizede, 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályaként kezdte működését. Vidéken, így Heves megyében is, folyamatos, szervezett gyűjtésekről nem beszélhetünk. Bár a palóc etnikai csoport az, amely a magyar etnikai csoportok közül elsőként a közvélemény reflektorfényébe került, a kezdeti palóc romantika — túl azon, hogy a magyar néprajz születésénél fontos szerepet játszott — jelentős eredménye, hogy rögzítette a múlt század végének átalakuló népi kultúráját. Nem csak a vidéki kutatási centrumok hiányoztak a néprajzban, az ismeretek szervezett átadása is csak 1929-től valósult meg, ekkor jött létre az első néprajzi tanszék a szegedi egyetemen. Ezt megelőzően csak lelkes tanárok oktattak néprajzot a magyar felsőoktatás katedráin. 12 TÓTH Zoltán György 1947. 2. 13 KULCSÁR Kálmán 1978. 11-21. 14 KOSA László - FILEP Antal 1975. 30-43. 489