Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

enyhén hashajtó. A termésdrog (Ebuli fructus seu bacca) illóolajokat, keserűanyagokat, cuk­rot, anthocyánt és kéksavglykozidát tartalmaz. Hatása hasonló. A belőle főzött lekvár népi tbc-gyógyszer, bőrfestésre is alkalmas. 83 Rapaics R. szerint a bodza (Sambucus spec.) a neolitikum óta fogyasztott gyümölcsök. 84 Jelentős számban kerültek elő bodzamagok (S. ebulus, S. nigra/fruticosus) a svájci- és délnémet neolitikus cölöpépítmények feltárásaiból. 85 A Zürichi-tó melletti telepen (pfyni kultúra, kora, dendrokronológiai datálás szerint, i.e. 2765-2730, ill. i.e. 2626-2530) előke­rült magvak mennyiségéből arra következtetnek, hogy fogyasztása jelentősebb volt, mint a vadalmáé. 86 A Neuenburgi-tó melletti Yverdon lelőhelyén is kimutatták magvait. Dendro­kronológiai meghatározás szerint a telep kora i.e. 2765—2730. 87 Hazánk területéről a földi- vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus L.) előfordulásában jóval megelőzi a fekete bodzát. Földi bodzamagvak már a rézkori Battonya—Vertánmajor, korai tiszapolgári kultúra lelőhelyéről ismertek. (Hartyányi B. szíves szóbeli közlése. A leletek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban vannak.) A bronzkori Ároktő-Dongóhalom hatvani és füzesabonyi kultúra telepéről is kimutatták. 3.3. Gyomnövény Fehér libatop (Chenopodium album L.): 1 db szenült mag, ép, fényes, sima héjú. A magról hiányzik a perigonium, jóllehet az ötfogú lepel a termést teljesen magába zárja. 88 A mag pereme tompa, köldökle sekély. Az 50-120 cm-re megnövő fehér libatop eurázsiai eredetű ruderális gyomnövény. Az emberi települések állandó kísérője, mert itt a talaj nitrogén- és foszfortartalma magasabb. Kedveli a jó vízgazdálkodású laza humuszos agyag- és vályogtalajokat, de ártereken és szi­keseken is megél. Mindenféle vetésben, de főleg a kapásokban gyakori, olykor tömeges. Főleg Chenopodio-Scleranthea faj. 89 Átlagos termőhelyű (se nem nedves, se nem száraz) ruderális gyomtársulások tagja. Ruderális gyomtársulásokat (Chenopodietea) találunk min­den olyan emberi behatásnak kitett területen (árkok, utak mentén, töltésoldalakon, parla­gon, épületek környékén), ahol a talaj nitrogénben gazdag, esetleg trágyázott. Magját a skandináv újkőkorból is kimutatták. 90 Hazánk területén szórványként ugyan­csak a neolitikumtól kezdődően ismert. Eddigi legkorábbi (szórvány) előfordulása: Déva­ványa-Réhelyi gát neolitikus telepe. 91 Tehát minden valószínűség szerint a fehér libatop neolitikus kultúrfajokkal behurcolt gyom, mivel mindig gabonafélékkel együtt találták meg magját. 83 RÁPÓTI J. - ROMVÁRY V. 1983. 84 RAPAICS R. 1934. 85 JACOMET, S. - BROMBACHER, Ch. - DICK, M. 1989. 86 JACOMET, S. - SCHIBLER, J. 1985. 87 SCHLICHTHERLE, H. 1985. 88 HUNYADI К 1988. 89 ÚJVÁROSI M. 1957., SCHERMANN SZ. 1966., SOÓ R. 1970., 1980., HUNYADI К 1988. 90 HJELMQVIST, H. 1955. 91 HARTYÁNYI B. - NOVÁKI Gy. 1974. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom