Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

Jánost (1744-1830),

32 a korszak egyik legjelentősebb portréfestőjét is, ki 1812-ben hazatelepedve Kazinczy portréját is elkészítette,

33 hazatelepedésre inspirálta, valamint ő volt az aki felkarolta Ferenczy Istvánt (1792— 1856), szobrászatunk első jeles egyéniségét. Kazinczy számára a festészet, a metszetek, az épületek, a szobrok, vagy akár a kertek nem csupán dekorációként szolgáltak. Élettérként funkcionáltak, és az élet minőségét emelő, azt meghatározó elemként működtek, melyek emberhez méltó magatartásformát eredményeztek. Levelezései, utazásai pezsdítő hatással voltak művészeti életünkre még akkor is, ha sokszor merev nézetei miatt akadtak ellenfelei, vitapartnerei. Kármán József alaptételét emelhetjük itt ki az ellenvélemények közül, mely szerint "Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet, és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába"...és a fordításokban „idegen, esméretlen, járatlan világot talál az olvasó" aki ezzel szemben inkább a „reá illő, néki használó igazságokat keresi".

34 Henszlmann is az 1841-ben megjelent könyvének befejezésében írja: hogy akik úgy vélik, hogy jó úton járnak akkor, ha népünk érdeklődését a művészetek iránt külföldi művekkel kell felkelteni, „azoknak azt felelem, hogy sokkal jobb a' szekeret mindjárt eleinte jó útnak indítani, mert ha kerülünk 's a' kerülő rossz, könnyen meglehet, hogy a szekér a' rossz úton egészen eltörik."

35 De Petőfi Sándor 1844-ben írt „ Védegyleti dala " is híven fejezte ki az ellentábor véleményét még évtizedekkel később is: „Elfogadjuk, bármi durva, Amit e hon méhe szül; Bármi lágy és bármi pompás, Semmit, semmit e kívül." (Pest, 1844. okt. - nov.) Kazinczyval egyidejűleg Verseghy Ferenc (1757-1822), a valamikori egri jezsuita diák és szemináriumi papnövendék,

36 is bekapcsolódott az esztétikai—képzőművészeti gondolkodásba. J. G. Sulzer (1771) gondolataira támaszkodva — ki a költészet és a festészet rokonságát az emberi fantázia létében látta — írta Rikóti Mátyás című szatirikus eposzát (1804), melyben a jó ízlés kérdésében is állást foglalt. E művében a művészetet erkölcsnemesítőnek s a kor lenyomatát hordozó dokumentumnak tekintette. Véleménye szerint ennek az erkölcsnevelő és dokumentumértékű művészetnek akkor van értelme ha korszerű, s ez a korszerűség — Kazinczyval szemben — nála nem jelentette az antik minta követését. A korszerű tehát jelenkori.

37 Úgy ahogy ezek a nézetek úgy Kisfaludy Sándor (1772-1844) nézetei sem kerültek be a képzőművészettel foglalkozó irodalmi élet tudatának körforgásába. Kisfaludy Sándor csak mellékesen foglakozott munkássága során a festészet műfajával, s őt inkább mint műkedvelőt említhetjük ínég. Kevesek által ismert az a magántulajdonban lévő festménye, mely egy regényes spanyol várat ábrázol s mely bizonyítja, hogy alkotóan is érdekelte a művészetnek ezen ága. Műértően szólt bele azok32 BAKÓ Zsuzsa, 1981. Bakó Zsuzsa szíves közlése szerint Donát Kazinczy közbenjárására számos közéleti személyiséget örökített meg. Munkássága számban és kortörténeti, dokumentatív értékét tekintve Barabás Miklóshoz hasonlítható. 33 Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok In: CSATKAI Endre, 1983. 15. kép. 34 NÉMEDI Lajos, 1958. :230. 35 HENSZLMANN Imre, 1990. 93. 36 BITSKEY István, 1997. 125 37 FRIED István, 1989. 148. 667