Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról
Szép mesterségek - Esztétikai gondolkodás Magyarországon a XIX. század első felében „Ha ezen próbával feltámaszthatjuk az olvasó közönségnek »A szép Mesterségek« eránt való Szerelmét, több illyeket a' jövő Kötetekben leírni örömünk lészen." (Uránia, Vác 1794) A két művészeti ág összefonódása Magyarországon is megfigyelhető a XVIII. század végén és a XIX. században. De hazánkban, ahol az irodalom és a képzőművészet folyamatos átváltozásait a történelem negatív tényezői erősen befolyásolták, ez a szoros kapcsolat az ábrázoló művészetek fejlődésére sokkal inkább hatással volt, mint Európa nyugati országaiban. 1794-ben jelent meg az a jelentős tanulmány, melyet 26 Kármán József {ИбЪ-М95) az „Uránia" lapjain tett közzé a „Nemzet tsinosodása" címmel, mely Bessenyei György (1747-1811) felvilágosult nézeteinek továbbfejlesztéseként átfogó helyzetképet és művelődési programot adott. Kannán ugyanezen számban jelentetett meg egy külföldi képtárról szóló leírást is, mely cikket a fent kiemelt idézettel zárta. 27 A nemzeti kultúra megújulásának, tehát a nemzet csinosodásának problémája mindenképpen elodázhatatlan feladatnak tűnt, s ez a probléma korántsem csak a tudományok és az irodalom, a literatúra problémájaként jelentkezett. Magába foglalta ez a társas élet kulturális vonatkozásait, általában a civilizációt, az életmódot, a divatot és a művészet egyéb ágait is. Ez az írás, annak ellenére, hogy csak szűk körben terjedt és csak kevesen értették meg igazán (pl. Csokonai), nagymértékben jellemezte korát. A felvilágosodás hatására - az addig csak az elnyugatiasodott arisztokrácia illetve az egyház által - elsősorban reprezentációs célra használt, vagy az addig periférikus helyet elfoglaló, inkább mesterség gyanánt számon tartott ábrázoló művészetek, ha lassan is, de egyre népszerűbbek lettek, s nevelő, ízlésformáló szerepet vállaltak fel. Változás történt abban is, hogy az addig külföldről - Ausztriából, a német területekről vagy Itáliából - hívott, rövid időt Magyarországon töltő mesterek helyét lassacskán hazai művészek vették át. Ezt a változást elsősorban az írók és a költők szorgalmazták, akik számára egyre fontosabbá vált a honi képzőművészet. 28 A növekvő számban megjelenő folyóiratokban - melyekben elsősorban a női olvasó közönséget igyekeztek megnyerni - közzétett elméleti jellegű írások hatására, a művészeti élet terén az irodalomközpontúságot kiegészítette az a kibővülő világszemlélet, amely az ember minél teljesebb kibontakozását, az ember - természet - művészet hármasát tartotta fontosnak. Ez a szemlélet szervesen illeszkedett a századfordulót követő évtizedek világába, amikor még az irodalom és a képzőművészet együtt alkotta a „szépmesterségek" fogalmát. Magyarországon az irodalom a XVIII. század végén oly gyors fejlődésnek indult, a gátló tényezők ellenére is, hogy a XIX. század második felére világirodalmi színvonalra emelkedett. így a korszak esztétikai tanításai is elsősorban az irodalomra, azon belül is a poézisra vonatkoztak, de megfigyelhető, hogy szinte ennek kísérőjeként, ezzel párhuzamosan a képzőművészetet támogató és alátámasztó tanítások is megjelentek. A XVIIIXIX. század fordulóján az írók, mint nemzeti művészetünk felkarolói, a magyar nyelv 26 NÉMEDI Lajos, 1958. 217. 27 Uránia, Vác (1794) 28 VAYERNÉ ZIBOLEN Ágnes, 1973. 7. 665
