Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Cs. Schwalm Edit: A hímzés tanulása. Mintakendők, feliratok textilek díszítőelemei Heves megyében

rint varrtak; 2. kereskedőknek a megrendelő előírása szerint, polgári használatú tárgyakat; 3. más faluba, az ottani faluközösség ízlésének megfelelően dolgoztak. Pl. református felekezetű, puritán községeknek tompább színeket használtak; a kötény aljára kiírták a díszíttető nevét.

20 Mint az előzőekben láttuk, a pénzért való varrásnak több vidéken is igen nagy volt a jelentősége. Ez még jobban megerősödött az első világháború után. „A gazdasági élet konstrukciója a háború után teljesen megváltozott. Az ország mesterséges elzárása, a termelő- s a közlekedési eszközök megdrágulása, pénzünk leromlása, s az ajtónkon kopogtató nyomor arra késztetnek, hogy új életre keltsük, esetleg annak kezdetlegesebb, de általánosabban gyakorolható formái között a háziipart." - hangzott el egy tanácskozáson. „A háziiparra való nevelésre és annak gyakorlására különösen két terrénum mutatkozik alkalmasnak: a falu népe a mezőgazdasági munkák szünetelése idején és az elszegényedett középosztály családtagjai. "

2 ' A kormány ugyanis központi intézkedésekkel, több minisztérium összefogásával akarta megújítani a háziipari tevékenységet, az otthoni munkát. A háziiparon, otthoni munkán a fűz-, gyékény-, sás-, nád-, szalma feldolgozását, fonását, a vászonszövést, szőnyegszövést, fazekasságot és természetesen a hímzést értették. Első lépésként Országos Háziipari Tanácsot állítottak fel - a pénzügyminiszter kezdeményezésére - az érdekelt kormányzati ágak képviselőiből. Ezután hívott össze egy tanácskozást a vallás- és közoktatási minisztérium, hogy az ebből rájuk háruló feladatokat megoldják. A megfelelő nyersanyaggal való ellátás mellett a tárca legfontosabb feladatait a következőkben állapították meg: a kézimunka tanítónők képzésének megreformálása; az iskolai kézimunka-oktatás színvonalának, óraszámának emelése, ehhez a megfelelő feltételek - eszközök, nyersanyag - biztosítása; s legfontosabbnak a művészi színvonal biztosítását és ellenőrzését tartották. „A háziipari munka értékét és kelendőségét annak jósága és szépsége adja meg. A benne rejlő íztés egyúttal kifejezője a nemzeti művelődés fokának is ... ezért a magyar népművészet kiforrott, régi motívumainak megőrzése ... minták és mintalapok gyűjtése ... elsőrendű szükség."

22 A mintagyűjtemények felhasználásánál, készítésénél eltérő vélemények alakultak ki. Egyfelől szükséges a színvonal megőrzéséhez, de „ha ezeket a muzeális emlékeket (a múzeumok gazdag anyagára gondolva) másolatokban készíttetnénk el a háziiparral, abból nem lenne tartós haszon." „... a népi művészet erős ága a nemzeti kultúránknak ... de csak tanulni és táplálkozni kell a népművészetből s nem utánozni, másolni azt... olyan tárgyakat kell készíteni, hogy a legtöbb lakásba és a lehető legtöbb embernek az életkörülményeibe bele legyenek illeszthetők. A hétköznapiság szépségei is piacra kerülnek ezáltal."

23 A népművészet hatásának, továbbfejlesztésének olyan kérdései kerültek itt szóba, melyek azt hiszem, a mai napig érvényesek. Megvalósítani a népművészeti és háziipari szövetkezeteknek sikerült. A Sárközben pl. már a két világháború között megalakult a Sárközi Népművészetet Védő Egyesület és a decsi Háziipari Szövetkezet, összegyűjtve a régi hímzéseket, szőtteseket, és a megyéhez fordultak segítségért a falusiak számára kiegészítő kereseti lehetőség biztosítása érdekében.

24 A legtöbb megyében - így Hevesben is - az 1950-es években jöttek létre a nép20 FÉL Edit 1964. 54. 21 Tanácskozás a háziiparról, 1922. 6-7. 22 Tanácskozás a háziiparról, 1922. 61. 23 Tanácskozás a háziiparról, 1922. 62-63. 24 FLÓRIÁN Mária 1994. 93. 453