Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Cs. Schwalm Edit: A hímzés tanulása. Mintakendők, feliratok textilek díszítőelemei Heves megyében
Cs. Schwal m Edit A HÍMZÉS TANULÁSA - MINTAKENDŐK, FELIRATOS TEXTILEK DÍSZÍTŐELEMEI HEVES MEGYÉBEN Heves megyében viszonylag korán - már a XIX. század második felétől - a textilek díszítésénél a szőtteshím mellett a hímzés került előtérbe. 1 A múzeumi tárgyak leírókartonján szereplő adatok szerint az 1870-es évektől hímzéssel díszítették a díszlepedőket, abroszokat, tarisznyákat. Legkorábbi tárgy, melybe belehímezték a készítés évszámát is, egy vászonkendő Bátorból, 1899-ből (Ltsz: 64.13.1.). A XX. század elejétől gyakoribbak a datált textilek. A kislányoknak igen korán meg kellett tanulniuk hímezni, hogy mire férjhez mentek - általában 14-16 éves korban -, készen legyen a kelengyéjük. A 7-8 éves gyerekeket az édesanyjuk, vagy a család egyik nőtagja tanította, aki az átlagosnál jobban tudott varrni. Szőni nagyobb korukban, 14-15 évesen tanultak meg. Ha egy családban több lány is volt, a lányok inkább a kelengyét varrták s a szövés az édesanyjuk munkája maradt. A különböző öltéstechnikák elsajátításának módja és sorrendje, valamint, hogy milyen darabot varrtak először, igen változó volt. Függött a tanító személyétől és a kislány ügyességétől is. A varrás tanulása, a varrni tudás jelentősége tájanként is eltérően alakult. A hímzőhagyományokban gazdag vidékeken, illetve ahol a varrás nemcsak a saját kelengye előállítására szorítkozott, hanem megélhetési forrást, pénzkereseti lehetőséget is jelentett, a lányok, asszonyok között kiemelt helyet foglalt el. Kalotaszegen a hímzéssel már a három éves kislány is megpróbálkozik kis rongydarabkán öltöget össze-vissza. Eleinte a leányok nem varrnak önállóan, a könnyebb, gépiesen elvégezhető öltéseket bízzák csak rájuk (borsó, a szálak átcsavarása). Ha ezt tudja a 7-8 éves kislány, kis mintaruhán megtanul nagyolni és foglalni. A kalotaszegi, azaz vagdalásos hímzésnél később tanulja a leány a keresztöltés-varrást, sokan csak az iskolában. A kislányok először laskanyújtó tartót, kefetartót és apróbb tárgyakat szoktak maguknak varrni keresztöltéssel vagy vagdalással. Eleinte másolják a mintát, később fejből is tudják. 2 Mezőkövesden elsősorban családi körben, az anyjuktól tanulták a varrást. A tanulódarab kis tépett rongy, zsebkendő volt. Az első, önállóan kivarrt darabok kicsi, egyszerű mintával díszített munkák voltak: zsebkendő, vendégujj, vászonkötő. Először pettyet kellett varrni, hogy a laposöltés sűrűségét, egyenletességét megtanulják, majd a száröltést tanulták. Legnehezebb volt a matyó rózsát varrni. A keresztszemes varrást kevesen ismerték és 1 Tompa Béláné elbeszélései is ezt erősítik. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alakulásakor, már a régen használaton kívüli szőttesek alapján kezdték meg a tervező munkát, míg pl. Nógrádban a szőtteskultúra felújítása még élő alapokon történt. 2 KRESZ Mária 1949. 91. 449
