Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

céhnek, de akár 20-30 segédet is alkalmazhassanak. Szükségesnek tartották a legények bérének limitálását. A mesterek számának korlátozását még a termelés feltételeinek körülhatárolásával és a remeklés szigorításával is körül kívánták bástyázni: „A beveendő Mesterek pedig Remeknek tsak egy Hegyalján szokásban levő alháznak, melly alatt Borház, vagy Parochiális, vagy Oskola épület" rajzát készítsék el. Az ácsok pedig ezen épületek fedélszékét, tornyát és legalább egy 20 öles hidat rajzoljanak meg. A vármegyei felmérés legrészletesebben és legterjedelmesebben a bodnárok helyzetével foglalkozott. Tokaj-Hegyalján századok óta a hordókészítés és más bor tárolására alkalmas edények gyártása számított az egyik legjelentősebb iparágnak. Azonban ez a munka nagyobbrészt háziipari keretek között zajlott, a szakképzett mesterek - akik többnyire uradalmi konvenciós mesterek voltak - a régi hordók javítását, a dongák kötését végezték. Egyes feltételezések szerint a bodnárok a XVIII. század második felétől tömörültek céhekbe.

14 Sárospatakon 1779-ben, Tállyán 1802-ben, Bodrogkeresztúron 1815-ben, Mádon 1813-ban, Tokajban 1816-ban és Tarcalon 1825-ben jött létre bodnárcéh. Azonban a testületek alapítólevelei ismeretlenek, s enélkül hivatalos létezésük is bizonyítatlan. 1829-ben a hegyaljai településeken 179 bodnármester, 74 segéd és 60 inas űzte a mesterséget:

15 Település Mesterek Segédek Inasok neve száma száma száma Újhely 10 1 2 Patak 17 Tolcsva 18 10 4 Erdőbénye 4 Olaszliszka 5 Tally a 37 31 23 Mád 31 4 5 Tarcal 23 1 8 Bodrogkeresztúr 15 15 15 Tokaj 19 12 3 összesen 179 74 60 A kimutatáshoz fűzött megjegyzés szerint a hegyaljai bodnároknak eddig semmiféle privilégiumuk nem volt. Ezért a mesterek Bodrogkeresztúrban összegyűltek és egy közös bodnár céh alapítása mellett tettek hitet. Az új céhszabályzat készítésekor a segédek helyzetének szabályozását, bérezését és a konkurencia kiiktatását tartották lényegesnek. El kívánták érni, hogy a legények „3 esztendei vándorlásnak előtte" ne házasodhassanak. Szent Katalin napjától Szent Jakabig kötelesek legyenek a szegődés helyén végigdolgozni a nyári hónapokban 30 krajcáros napszámért, a téli hónapokban pedig alku szerint. „A ki pedigh elmaradna munkájával, 100 dongának készítéséért 30 x, fenekekért 15 x. Száz hordóért 15 14 BALASSA Iván 1991. 531-535. és ROMÁN János 1965. 52-53. 15 Zemplén Lt. IV-L001/p.40. Deputációk. 1829. 349