Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

fbldigh pora égtek, ugy hogy ha az Ur Istennek ingyen való Szent kegyelme, az égessek alkalmatosságával gyakrabban uralkodni tapasztalt szelet megh nem szüntette volna, megh oltásában az emberi tehetségh már nem használhatván, Várossunk is netalántán megh emésztett volna. Melly időben mingyárt hallatott azon Czéhbeli Betsületes Mester embereknek, hogy a Chéheket illető minden levelei említett Chéh Mester Úr házánál megh égtenek légyen, könyhulajtásokkal egyelített keserves panaszok, és hogy egyebet az tűz alól ki nem vehettek, hanem az Chéh Pecséttyét, mellyen a mint ismertetthetett, több figorák között, közepette Koltsos táll vagyon rajzolva, egy skofíummal varrott egy kisded diónyi forma remek gombnál, ez majd félben égett (mellyben az fel szabadított mester embereknek nevei valának jegyezve) könyvecskének, mellyeket mai napon is előttünk eképpen megh mutattak. De Privilégiumok mibül állottak, minemű értelmük lehettek, vagy kitül kőitek s honnan adattak, jóllehet azokat sokan szemeikkel látták, mindazonáltal nem visgálván, s nem olvasván, vagy olvastatni nem halván nem tudatnak, hanem eleb deciarait mod szerint mindenkor mindenektül Privilégiait Ns Királyi Szabad Chéhnek hivatán és tartattván, Mesterségeket soha sem hallatott haboritás nélkül békességesen folytatván, tanított Mester legényeket, Szabad Mester Embereké mondván. Az esni szokott Vásárokban Müv látásokat el követvén... mind a Tettes Ns Kamaratul, mint Földes Urasságtul, mind T. N. Vármegyéiül úgy Várossunktul is Czéhnek tartatott és általuk mostis tartatik. A minthogy a midőn megh újíttassa, és erősitetésse véghet Isten módot engedvén azon Czéhnek ... Várossunk usual is pecsettye alatt Tanúbizonyságot tévő Levelünket erősítvén..."

12 A szíjgyártók eredetileg a lakatosokkal és a kardkészítő csiszárokkal alkottak közös céhet. Alapítólevelüket Thurzó György adta ki 1610-ben.

13 1829-ben - miután Tokajban már kardkészítők nem voltak - a lakatosok az üvegesekkel és az asztalosokkal társultak. Nyilvánvalóan a lakatosmesterség átalakulása után a bútorkészítő iparágak váltak inkább rokonszakmává. A szíjgyártó mesterek (4 mester, 1 segéd és 3 inas) pedig a kalaposokkal társultak, akik összesen kilencen voltak. A lakatosok az új céhszabályzatba azt szerették volna bevenni, „...hogy idegen munkát a' koffák ne árullyanak". A szíjgyártók pedig ahhoz ragaszkodtak, „...hogy a' Legényeket hat holnapig tartani ne kényszerittesenek, ha tsak azokat Korhelységre szoktatni nem akarnák". Egyébként nagyon fontosnak tartották az 1610-ben kiadott céhlevél artikulusait ismételten bevenni az új céhszabályzatba. Az asztalosok, lakatosok és üvegesek egyébként az állították új céhszabályzatuk kérésekor, hogy „vagyon privilégiuma Maria Therezia Királynétól". Erre vonatkozóan semmiféle bizonyíték nem létezik, pedig állítólag az említett mesterek ezt a priviégiumot benyújtották a vármegyéhez bizonyítékul, hogy közös céhben tevékenykedtek a korábbi századokban is. A céhes kézművesipar helyzetét értékelő vármegyei tisztviselők megfogalmazták javaslatként, hogy a közös céhhez csatlakozzanak még a Tokajban élő puskaművesek, a „Késmüves, Eötvös, Bádogos, Rézműves, Órás s több effélék... A Kovács, Kerékjártó, Kötélverő, Nyeregjártó, Mészáros, Szappanos, Mézeskalátsos, Semlyesütő talán más csapathoz jöhetnének." A kőművesek, ácsok és kőfaragók 1829 előtt nem szerveződtek céhekbe, „mind eddig Privilegiális Artikulosok nélkül lévén" Az új céhszabályzat elnyerésekor azt kívánták elérni, hogy a bodrogkeresztúri, a kisfaludi és a tarcali mesterekkel együtt jöjjön létre iparos szervezetük úgy, hogy Tokajból csak 1 kőműves és 3 ácsmester lehessen tagja a 12 Zemplén Lt. Tokaji gömbkötőcéh levele Loc. 60. No. 68. 13 A tokaji lakatos-, szíjgyártó- és csiszárcéh artikulusai 1610. Zemplén Lt. Loc. 60. No. 63. 348