Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

Mesterség Mesterek száma Famulusok száma csizmadia 23 20 szabó 9 9 bodnár 8 4 varga 5 2 kovács 3 6 szűcs 5 5 lakatos 2 3 kerékgyártó 2 2 halász 3 timár 2 gombkötő 1 üveges 1 pék 1 3 vasárus 1 1 mészáros 1 2 vendéglős 1 asztalos 2 3 ács 2 csipkeverő 1 mindösszesen 80 60 Az 1765. évi összeírás elemzése és a korábbi időszakokkal történő összehasonlítása több következtetés levonására ad lehetőséget. Ezek közül mindenképpen kiemelésre méltó az, hogy Tokaj város jelentőségének csökkenésével párhuzamosan hanyatlás következett be az ipari tevékenység differenciáltságában. A XVI-XVII. századi alapanyagfeldolgozó iparágak uralmát felváltották az ún. szolgáltató iparágak, pl. ács, csipkeverő, szabó és csizmadia. A legtöbb mestert és segédet foglalkoztató iparágak egy része céhes keretek között működött, más részük pedig céhalapítás előtt állt. Az 1765. évi összeírásban felsorolt iparágak közül a csizmadia, a szabó, a lakatos és a gombkötő volt céhes ipar.

9 E korszakra a tokaji vár jelentőségének megszűntével párhuzamosan már befejezte tevékenységét a chirurgus, vagyis a sebészcéh. A négy céhes mesterség együttesen az összes iparos 50%-át foglalkoztatta, de közülük is nagy létszámú mesterség volt a csizmadia és a szabó. 1829-ben, amikor a céhszervezetek vizsgálatára és a korabeli kézművesipar helyzetének értékelésére került sor, 8 olyan szervezetet vettek számba, amely vagy céhként működött, vagy a korabeli közgazdasági gondolkodás szerint céhek alapítására jogosult. A vizsgálatot végzők szerint is a lábbelikészítés volt a legfontosabb iparág Tokaj városában. 9 L. ROMÁN János 1966. 585. 346