Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején
A csizmadiák, amikor 1807-ben új céhprivilégiumot kértek, összesen 64-en űzték a mesterséget. 45 mester, 18 segéd és 6 inas foglalkozott csizmakészítéssel. Az új céhprivilégiumot a suszterekkel együtt kérték, akik 23-an voltak, közülük 7 mester, 10 segéd és 6 inas. Tehát 1829-ben, amikor az ipari tevékenység vizsgálatára sor került, 92-en foglalkoztak lábbelikészítéssel, ami jelentős számnak tekinthető, s Tokaj összlakosságát figyelembe véve elsősorban a város kereskedelemben betöltött szerepének tulajdonítható. Nyilvánvaló, hogy a mesterek tevékenysége más szakmákéhoz hasonlóan szezonális jellegű volt, hiszen az iparosok megélhetésének alapját elsősorban a szőlő biztosította. A csizmadiák az 1647-ben Kassán kiadott céhprivilégiumokhoz ragaszkodtak, amelyet a kassai tanács 1728-ból újból kiadott számukra - ekkor már magyar nyelven -, miután az eredeti céhlevél pecsétje megrongálódott. 10 A csizmadiacéhhez csatlakozott suszterek azt kérték 1829-ben, hogy szabályzataikat német nyelven adják ki, ami vélhetően a mesterséget űzők idegen eredetűségére enged következtetni, továbbá arra, hogy termékeiket elsősorban a külföldi kincstári hivatalnokok vásárolhatták, akik a tokaji koronauradalom ügyeit intézték. A csizmadiák mellett a szabók céhe volt a legnépesebb. 1829-ben 19 mester, 9 segéd és 3 inas tevékenykedett ebben a szakmában Tokaj városában. A vármegyei levéltárban a szabócéh 1616-ból származó alapítólevelének 1766. évi másolata található meg. Létezett egy korábbi másolat is, amelyet III. Károly adott ki a tanúvallomások alapján 1721-ben. 1616-ban Thurzó György nádor a szabók és a posztónyírók tevékenységét szabályozta, azonban a későbbi másolatok már csak a szabóknak szóltak. 11 A szabók az új céhszabályzat kiadását megelőző felméréskor költségeik csökkentése érdekében azt kérték, hogy a szűcsökkel és a gombkötőkkel együtt alakíthassanak céhet. Az előbbiek 11-en, az utóbbiak pedig csak 8-an voltak a városban. A szűcsök 1816-ban alapítottak céhet, a gombkötők iparos szervezete pedig XVII. század végi alapítású volt. Az alapítás pontos időpontját azért nem lehet meghatározni, mert a céhes iratok az azokat őrző ládával együtt 1751-ben elégtek, aminek bizonyságára Tokaj tanácsa 1754-ben elismervényt adott ki: „Gyűlésünk színe előtt személlyek szerint megjelenvén, Várossunkban lévő Gombkötő betsületes Királyi Chéhnek, ugyan Chéh Mestere Földessy János úr, Chéhbeli Deputatus Társával Nemes Vitézlő Szent Máriai Hlinyiczky Gáspár Úrral az egész Királyi említett Czéhnek nevében, s képében, illendő minden betsülettel, mind előre be adott Instantiájok, mind személlyek szerint kérének azon bennünket, hogy ámbár ugyan lettek légyen ez kegyelmeknek magok Czéhekrül Privilegiumi Szabadsági, s bizonyos írásban szedett szép rendtartássi és szokássi, de mivel in. Ao. 1751 Várossunkban történt sok rendbeli kegyetlen égésseknek egyike által mindazoktól meg fosztattak volna és már tellyességgel semmit sem mutathatnának azokbul. Mi azért ezekrül (:a mennyiben tudományunk volna:) tennék tanú bizonyságot... az említett Gombkötő Czéhnek Várossunkban való léte közönséges tudományra bizonyos, és annak Szabadságival mindenkor békességessen, minden háborgatás nélkül éltek, ezen mesterségre Inasokat be fogadván, azokat szokott idejékben magok Regül áj ok szerint fel szabadítottak és Szabad Mesterekké mondották, kik az szokott megfordultak más Városokban és helyekben is, mindenektül mindenütt igaz Bettes Czehbeli Mester Emberek Számában be vétettek, s azoknak tartattak mindenhol, a minthogy mai Napigh is ez eképpen foly, s observáltatik. Hanem in A 1751 egynehány rendbeli siralmas égessek történvén szegény Várossunkban, többi közt die 16 Junii éczakai 11 és 12 óra között (hihető gonosz emberek által) 3 ház s azok között azon Czéh Mester Uré is 10 VISEGRÁDI János 1908-1909. 14. 11 VISEGRÁDI János 1908-1909. 14-15. 347