Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Papp Györgyi: Korrentsch Márk harangja 1850-ből

3. kép. A dombormű közelről. Középen a harang és a harangöntő műhelye, szerszámai. A diszes kartusban Szent Forckernus a harangöntés védőszentjének neve olvasható. Lónyainé Nagy Éva felvétele A két harang felirata nagyon hasonló, készítőjüknek egymás munkáját ismerniük kellett. Korrentsch és Schűrer már hosszabb ideje tanulhatta a mesterséget és Bernecker halála után, mint segédek öntést is végeztek, valamint az özvegy nevében irányították az üzemet. Ez a gyakorlat szinte általánosnak mondható. A harangöntők a munkájuk során, főleg az öntés során felszabadult mérgező gázok és gőzök belégzése következtében korán haltak. Ekkor a mester halálával az özvegyre maradt a műhely. Ha volt fia, akkor ő, ha nem, akkor egy megbízható rokon vagy a segéd vette át a vezetést. Ebbe a zárt világba nehéz volt bekerülni. Külső tag nemigen tanult bele. Még családon belül is nagy volt a titkolódzás. A mesterség kitanulása hosszú időt vett igénybe. A 290-300 munkafázis elsajátítása nagy kitartást kívánt. A megszerzett tudás csiszolására 323