Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Papp Györgyi: Korrentsch Márk harangja 1850-ből

pedig a más mesterekhez való vándorlást nem lehetett alkalmazni, a már említett zártság miatt. Korrentsch lehetett, tehát a szerencsésebb, aki elnyerte az özvegy kezét, s vele együtt a műhelyt. A harang nagyságától függően a hagyományos sablonformázós bronz harangöntésnek két módja ismert: a kisebb harangok formáit esztergálják, a nagyobbakét felépítik a mintagödörben. A 150 kg alattiak formáit erre a célra készült esztergán készítik. Az esztergapadba vízszintesen vasorsót fogatnak be, melyet zsírral bevonnak, majd szalmát csavarnak rá. A mintadeszkát kimért távolságban fölé erősítik. A szalmára agyagot tapasztanak. Ennél az eljárásnál nem a mintadeszkát, hanem a fekvő orsót forgatják a kialakítandó agyagformával, így készül a harangbél, az álharang és a köpeny külön-külön. Rétegenként szárítják az orsó köré felhelyezett agyagformát. Miután kiszáradt a forma, azután veszik ki belőle az orsót és a szalmát. (4. kép) A további fázisok megegyeznek a nagyobb harangoknál alkalmazottakkal. Minél nagyobb egy harang, alkotójának annál nagyobb mesterségbeli tudását bizonyítja. 4. kép. Gombos Miklós a magforma esztergálása közben. 324