Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

érvényben volt kisebb módosításokkal. A tanítói díj levél a 20 hold föld használatán kívül a következőket állapítja meg járadékként: alkalmatos lakhely, a vele lévő 6 vékás kertnek és az ó-temetőnek használata, két jó szekér fűteni való szalma, minden iskolás gyerektől 1 Ft, 1 csirke, 8 tojás. Énekszós halottól 35 Kr., bücsúztatós halottól 1 Ft és díj az éneklésért. Továbbá R. Soldos Zsigmond 500 Ft 5-ös kamatú alapítványának kamatai, és R. Soldos Sándor adományaként ötödrészi szőlőkben 8 csatornájú 9 sorú szőlő. A díjlevelet lényegesen 1884-ben, 1896-ban és 1929-ben módosították, mígnem 1950-re a tanítói állás megszűnt. Az 1859-től 1914-ig terjedő időszak a gyülekezet életében - annak ellenére, hogy ez idő alatt 12 lelkész szolgált a gyülekezetben - mégis kiegyensúlyozott, felfelé ívelő szakaszt jelentett. Paplakot építenek, melynek költségeit a hívek birtokarányosan viselik. 12 tanácsnokot (presbitert) választanak a birtokos osztály tagjai közül. Gondosan, minden részletre kiterjedően megszervezik az iskolai rendet is. A tanulói létszám 1820-1855 között 14 és 20 fő között változott, 1855-től folyton gyarapodva a század végére elérte a 45-50 főt.

58 Ezekben az években kerítik körül a templomot (templomnak is nevezik az 1852-ben épített imaházat), keleti végén vert fallal veszik körül. 1867. máj. 12-én tűzvész pusztít. Leég az iskola és a tanítói lak. Ekkor 12 öl hosszú, tornácos, 7 ajtós, zsindelytetős épületet emelnek, melyben megfér az iskola és a tanítói ház is (1867. jún. 10.). A gyülekezet első lelkésze, Marussy László, a gyülekezettel való viszálykodása miatt távozik, 1866-tól az új lelkész Nagy Ferenc. Saját költségén az epreskertben cselédházat építtet, a lelkészi udvaron szekérszínt.

59 1871-ben az egyház 10 hold földjét haszonbérbe adják. Kevés az egyházközség jövedelme. „Vallástalan hidegség" az oka, hogy az egyháztagok tartoznak a párbérrel (1871. jan. 15.). 1873-ban a tanító, 1874-ben a lelkész is elköltözik. 1874-ben szűkös esztendőre enged következtetni, hogy az egyházközség magtárából kölcsönvett gabonák után járó kamatot nem tudják befizetni. Asztalos Ferenc lelkészsége alatt igyekszik erkölcsi téren rendet teremteni. Ez az első adatunk arra, hogy a presbitérium testületként a bíróság szerepét tölti be a gyülekezetben, bár az egyházfegyelem gyakorlásának ekkor már sehol sem volt valódi jelentősége. Házastársi civódásokat, botrányokozást, illetve fiatal házaspár és szülő viszálykodását büntetik, de csak „dorgálással" és pénzbüntetéssel. Erre az időre az eklézsiakövetés szokását hiába keressük. Az adakozó kedv, a lelkesedés, ami az egyházalapítókban megvolt, erre az időre alábbhagy. Soldos Zsigmond és Sándor végrendeletükben ezerezer forintot hagyományoztak az egyházra, de ezt örököseik évekig nem akarják befizetni. 1876-ban Asztalos Ferenc is elhagyja a gyülekezetet. Ettől kezdve 1883-ig nem vezetik a presbitériumi jegyzőkönyveket. A lelkészek jövedelmezőbb egyházat keresnek, akit pedig az esperes (Prágay Lajos) ajánl, nem felel meg a gyülekezetnek. 1883-ban aztán az esperesi hivatal elrendeli az egyházközség újjászervezését. A presbitériumi jegyzőkönyv megemlíti, hogy az utóbbi két évben (1881—82) a presbitérium ülései nem komolyak, a tagok veszekednek, de „fedje homály a múltat". „Mint zivatar után szépen mosolyog a nap, s kiderül a láthatár, úgy a mi egyházi életünk beborult ege is felderült új lelkészünk, Nagy Mihály úr folyó év (1883) ápril. 29

iki megérkeztével."(1883. ápr. 29.) A személyéhez fűzött remények beválnak. Erős kézzel irányítja a gyülekezet életét. 18 év után 58 SRK. At. At.D/CXXXZ/74, 113/732. B/20. Adalékok a Tiszáninneni ev. ref. egyházkerület történetéhez - kérdő pontokra adott feleletekben a hevesi egyházközösségből. Kézirat. 1898. 59 Az „epreskert" ma a Felvidéki és a Béla király utcák által határolt terület. Az 1842-es várostérkép is jelzi. HMLU.158. 299