Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

A rendeletekből egyértelműen kiderül, hogy a rendeletalkotók szándéka minden esetben a konkurencia kialakulásának megakadályozása volt. A limitált bérek lehetetlenné tették, hogy a jobb munkakörülmények, vagy a magasabb fizetések révén meginduljon a munkaerőért való verseny. Igaz, hogy a külvárosokban jelentős számú zsellér-réteg élt, ez azonban mégsem bizonyult minden esetben elegendőnek a munka elvégzésére. Különösen a XVIII. század közepéig küzdött a város munkaerőhiánnyal. A monokultúrák, így a szőlőmüvelés is rendelkeznek egy sajátossággal, mégpedig azzal, hogy ezeken a területeken igen korán jelentkezett egy kapitalista vonás, a bérmunka alkalmazása. A szőlőművelés ugyanis nagyon sok kézi munkát és szakértelmet igényel, így nem művelheti bárki. Jelen esetben azonban a bérmunka még a feudalizmus keretei között jelent meg, így azután súlyos ellentmondásokkal terhes körülmények között. A XIX. század elején az egri szőlőművesek céhbe kívántak tömörülni. 1815. augusztus 25.-én határozta el a magisztrátus a szőlőművesek céhének létrehozását, melyet az iparos céhek mintájára kívánt megszervezni. A kérvényt az érseknek és a káptalannak, mint illetékes földesuraknak nyújtották be és csatolták hozzá a jövendő céh tervezett artikulusait is, melyek a következők voltak: 1. A céh patrónusa Jézus Krisztus, ezért a céh minden Űrnapján énekes nagymisét mondat tiszteletére a Szent Mihály templomban. Égő szövétneket visz a misére ezen a napon az a hat személy, akiket erre a céhmester kijelöl. Ha valaki elmarad az istentiszteletről, 1 forint büntetést fizet, ha pedig az evangélium után érkezik, 30 krajcárt. Ha olyan személy mulasztja el a misét, akit ott kijelöltek valamilyen szolgálatra, vagy valaki a feladatát vonakodva végzi el, 1 forintot fizet a céh, 30 krajcárt pedig a templom javára. 2. A céh három nagy ünnepe Szentháromság vasárnapja, Kisasszony napja és Mindenszentek napja. Ilyenkor szintén nagymisét mondat a társulat, melyen az egész tagság köteles megjelenni. Az istentiszteleteket az élőkért mutatják be és hat személy itt is szövétnekkel köteles világítani. 3. Minden negyedévben az elhunyt céhtagokért mondatnak misét. Itt csak a céhmester által kijelölt személyek kötelesek részt venni, a többiek távol maradhatnak. 4. Az iparos céhek mintájára a szőlőművesek is vállalnak bizonyos istentiszteleteket, felajánlották magukat az Oltáriszentség imádására pünkösd napján a Szent Mihály templomban. Az úrnapi körmeneteken a céhtagok ünnepi öltözetben zászlóval vesznek részt. A Szent Márk napi és a nagyböjti szertartásokon a céhmester által kijelölt személyek vesznek részt. 5. Ha valaki a társak közül megbetegszik, a főcéhmester két embert rendel mellé segítségül. Aki ilyenkor megtagadja a segítséget, büntetésül 1 forintot fizet. Maga a céhmester is köteles meglátogatni a beteget és amennyiben az halálán van, inteni a szentgyónás elvégzésére. 6. Ha valaki a tagok, vagy azok hozzátartozói közül elhal, a céhmester táblajárás útján értesíti a többieket, hogy a temetésen meg tudjanak jelenni. Ha ez nagy dologidőben történik, a céhmester kijelöli azokat a személyeket, akik részt vesznek a szertartáson. 7. A főcéhmesternek, helyettesének és a nótáriusnak kötelező megadni a nekik járó tiszteletet. Ha valaki az öregebbekkel tiszteletlenül viselkedik, „cselekedetéhez mérten büntetésben lesz része". 8. Veszekedés esetén a vita okozóját előzetesen 1 forintra büntetik, a részletes vizsgálat után pedig kit-kit érdeme szerint. 9. Aki céhbeli társának büntetését kifecsegi, 30 krajcárt fizet. Ha valaki a céhbe kíván lépni, 5 forintot fizet és a kirendelt remeket megműveli, valamint egy évet, mint szolgáló legénységet eltölt. A remeket elengedi a céh az idősebb, tapasztalt személyek264