Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában
nek és azoknak, akik tehetős birtokosok, vagy úri renden lévő polgárok. „Azok a szőlőművesek pedig, akik a törvényes esztendőket meghaladták (24 év) és jó érzékkel és móddal vannak, de nem volnának a céhben, a főbírói hatalom által fognak kényszeríttetni oda belépni." 11. Ha céhtag fia kéri a felvételét, csak fél taxát kell fizetnie, de a remek megművelését (egy éppen aktuális munkafázis szakszerű elvégzését) neki sem engedik el. 12. „Kötelesek lesznek a céhmesterek és az egész céh az előfordulandó esetekben a Transactio (Fenessy-féle egyezmény) szerint kikötött úri vendégek elfogadására számosabb társaikat tisztességesen egyenlő öltözetben parádéra kirendelni, nemkülönben megholt céhtársaiknak temetésére, úgy a tűzi veszedelmekben felebarátjaiknak és javaiknak megoltalmazására ahhoz szükséges eszközökkel serényen és szorgalmatosan megjelenni." 13. Évente kétszer, Jézus neve napján és Mindenszentek napján a céh gyűlést tart, ahol a megjelenés mindenki számára kötelező. A céhgyűlés kezdetén minden alkalommal felolvassák a céh artikulusait. 14. Ha valaki a társak közül árva gyermeket hagyna, kinek szülei után „substinentiája" nincs, a céh köteles róla atyailag gondoskodni. 15. Ha valakinek a napszámosokra van panasza, be kell azt jelentenie a céhmesternél, aki kivizsgálja az ügyet és a kár okozóját megbünteti. 16. Aki nem tudja szőlőjét maga megművelni és bérmunkásokat akar fogadni, ne adja ki szakmányba, hanem elsősorban tagtársainak ajánlja föl. 38 Ezt a felterjesztést az érsek hosszas huzavona után 1815. október 14-én visszautasította 39 . Az artikulusokat elemezve megállapíthatjuk, hogy azok sajátos keverékei a vallásos társulatok és az iparos céhek artikulusainak, de gyakorlatilag az előterjesztés nem más, mint egy érdekvédelmi szervezet alapszabályzata, melybe vegyülnek olyan elemek is, melyek biztosítási funkciót sejtetnek. Az egyes artikulusok megpróbálják pótolni az időközben fellazult, szőlőbeli rendtartást is, amelynek pozitív hatásai ekkor már egyre kevésbé tudnak érvényesülni, de az mindenki előtt világos volt, hogy valamilyen szabályozásra szükség van. Azokon a területeken, ahol monokultúrás termelést folytattak, nélkülözhetetlenek voltak bizonyos kényszerítő intézkedések, hogy az egyes gazdák ne tudják akadályozni a többiek munkáját, hogy ne essenek a művelés alatt álló területeken nagyobb kártételek - és hogy az egységes, lehetőleg magas színvonalú termeléssel fenn lehessen tartani a környék és a produktum - esetünkben a bor — jó hírnevét. Ez bortermelő vidékeken különösen lényeges, hiszen a piacokat, különösen a külföldi piacokat csak úgy lehetett megtartani, vagy újakat szerezni, ha az időjárástól, a terméseredményektől és a termés minőségétől függetlenül évről-évre azonos kvalitású termék jelenik meg a piacon. Többek között ezért is találkozunk azzal a már említett jelenséggel, hogy a magisztrátus minden évben meghatározta a szüret kezdetének időpontját is, megakadályozva ezzel, hogy egyes gazdák az igazi érés beállta előtt leszedve terméseiket, gyengébb minőségű borokat állítsanak elő. A kevésbé tehetős szőlőműveseknek nem jött rosszul a bérek kordában tartása, a konkurencia kiküszöbölése sem. Mindezek az intézkedések azonban konzerválták a feudalizmust, lassanként gátjaivá váltak a kapitalista termelési viszonyok, a szabad verseny kialakulásának, a munkaerőpiac spontán alakulásának egy olyan korszakban, amikor ezen tényezők már a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen feltételei voltak, áttételesen pedig a társadalmi mobilitást, a polgári demokrácia kialakulását akadályozták. 38 BENKÓCZYEmil 1911. 896-898. 39 LÉNÁRT Andor 1975. 101 265
