Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata

így az ablaknyílások eleve gyér fényt engedtek beszűrődni. A másik kényszerítő tényezőt a korban használt világítóeszközök (gyertyák, mécsesek, fáklyák) okozták, amelyek tökéletlenségük okán ugyancsak kevés és váltakozó erősségű fényt szolgáltattak.

101 A fény hiánya természetesen erősen korlátozta a kor emberének bárminemű tevékenységét, így a ház körüli munkavégzést, a korai és késői étkezéseket, a közlekedést, udvarházak és várak őrzését stb. Ezért aztán a világítási teendők végzésére a főúri udvaroknál külön szolgák voltak. Éppen ezért a gyér világítást nyújtó eszközökből sok kellett, mert sérülékenyek, törékenyek voltak. Kedvelt világító eszköz volt a korszakban a tölcsér alakú üvegedény, amelybe olajat töltöttek (lásd: 6. kép). Ezt aztán vagy kézben tartották vagy falra erősített tartókarokba helyezték és úgy világítottak vele. Buda középkori üvegleleteinek a vizsgálata ilyen típusú olajlámpások használatát igazolta.

102 Az üvegablak hazai használatáról eltérő vélemények találhatók. Pech Antal szerint Zsigmond korában az üvegablakok alkalmazása mindennapos gyakorlatnak számított.

103 Az egyházi épületeken megjelenő színesüveg-ablak legkorábbi ismert említése 1329-ből, Esztergomból származik.

104 Gyakran idézik, hogy 1434-ben Pozsonyban már a hóhér lakására üvegablakokat szereltek.

105 1489-ben - Mátyás király idején - Vácott ablaküveget is árusítottak.

106 Ezzel szemben az esztergomi érsek palotáján félévszázaddal ezután, az egri püspöki lakon pedig még 1520-ban is papír- és vászonablakokkal találkozunk.

107 Az épületek ablakainak a fedésére - mintegy üvegpótlóként - használták például a XVIXVII. században a füleki várban az ún. máriaüveget.

108 Leszögezhető, hogy végső soron a legtöbb üvegárut a napi használatban valóban nem az ablaküveg széleskörű használata igényelte a XV-XVI. században, hanem a világítótestek készítése. A tárolásra alkalmas, ún. öblösüvegekből (palackok, Kuttrolf-üvegek, kancsók stb.) kevesebbre volt szükség. Gyártották természetesen a különböző illatszerek, fűszerek, gyógyszerek illata, aromája és frissessége megőrzése végett a kisebb üvegcséket, valamint a folyadékok, italok fogyasztásához és tárolásához nélkülözhetetlen palackokat és poharakat is. Viszont a korszak öblösüveg termelésének nagyobb részét a világítótestek gyártása tette ki. A régészeti feltárásokból előkerülő üvegleletek mennyisége alapján - kivételt képeznek a diósgyőri, budai, visegrádi várásatások - hajlanánk arra a véleményre, amely szerint kevés üveget gyártottak és használtak az országban. Valóban, a szerényebb üveg101 NYÁRY Albert, 1874. 10-12. 102 H. GYÜRKY Katalin, 1982. 157-159. 103 PECH Antal, 1884.42. 104 FÜLÖP József, 1984.73. 105 NYÁRY Albert, 1874. 11. 106 NYÁRY Albert, 1874. 10. 107 NYÁRY Albert, 1874. 11. 108 KALMÁR János, 1959. 39. - A máriaüveg a gipsznek egyik természetes kristályos változata, amely vékony, átlátszó lemezekké hasítható, s az így készült lapokat (ezek vastagsága 5-10 mm) üveg helyett használták. Magyarul hívják Boldogasszonyjegének is. A máriaüveg elnevezés a német Marienglas tükörfordítása, amely a német Fraueneis elnevezésből keletkezett. A Fraueneis jelentése Mi asszonyunk jege, az újkori latin glacies Mariae - máriaüveg — mariajege tükörszava. Az elnevezések alapja az lehet, hogy a nép sokáig a szűziesség szimbólumának tartotta a színtelen, átlátszó kristálylemezeket, amelyek finomra hasított lapjaival fedték be a Mária-, valamint a különböző szentképeket. - BENKŐ Lóránd, 1970. II. 846. 144