Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata

leletanyag alapján úgy tűnik, hogy csekély volt a termelés s ez alapján csak gyér számú üvegolvasztó műhely hazai létezése feltételezhető. Esetleg más lehet az oka? Mindeneset­re visszatérünk e kérdésre. A korai üvegiparunk kutatása felvet egy problémát, amelyről szólnunk kell. Az üveg­gyártással Magyarországon bizonyíthatóan a XII. századtól foglalkoztak. A XVI. századig az üvegiparban az üvegkészítés (olvasztás és gyártás) és az üvegfeldolgozás nem vált ket­té. Ezt mutatják Pásztó, Budaszentlőrinc, Pilisszentkereszt és a diósgyőri olvasztótelepek, amelyek valamennyien a felhasználási hely (építkezés) közelében létesültek. Később a földrajzi eltávolodás megkezdődik, erre lehetnek példák a bányavárosi huták (Szklenó, Lehota), Diósjenő vagy Bodony. Az üveggyártás és feldolgozás teljes földrajzi szétvá­lására csak a XVI-XVII. században került sor, s ez időtől kezdett céhesedni az üvegfel­dolgozás. Az üvegipar sajátossága, hogy az üveggyártással foglalkozók nem alakítottak ki önvédelmi célból céhszervezetet, mert kevesen voltak és földrajzilag is egymástól távol dolgoztak, amely komoly akadályát jelentette a szervezkedésüknek. Az üvegfeldolgozást végzők városokban, várakban, azokon a helyeken tevékenykedtek, ahol a kész üvegáru­féleségekre (lámpák, mécsesek, ablaküvegek, poharak stb.) szükség volt. Az ő városba kerülésük következménye lett, hogy létrehozták önvédelmi szervezeteiket, a céheket is. Céhekkel kapcsolatban álló üvegesekről a legrégebbi adat Nagyszebenből maradt fenn, ahol a XIV. század végén az üvegesek az asztalosokkal közös céhet alkottak. 109 Másik, igencsak korai adatot 1470-ből Budáról ismerjük, amikor Mátyás cseh királlyá koronázá­sának évfordulóját ünneplő körmeneten ott vonultak az üvegesek is, akik ekkor a drága­kőművesekkel, aranyművesekkel, szobrászokkal és festőkkel közös céhet alkottak. Ezen a körmeneten a közös céh céhmestere bíborpárnán vitte a király által akkor megerősített céhprivilégiumukat. 110 Az üvegesek önálló céhszervezeteinek a megalakulásáról a XVI. század első harmadából vannak adataink. A nagyszebeni önálló üvegescéh 1520-ban, míg a brassói üvegeseké 1523-ban szerveződött. 111 E tanulmányból is kitűnik, hogy a mai Észak-Magyarország üvegipara bölcsőjének tekinthetők Pásztó, Diósjenő, Bodony és Diósgyőr területén keletkezett üvegcsűrök. Ha­sonlóképpen a kora újkori felvidéki, erdélyi és dunántúli üveggyáraink előfutárainak tar­tom a fentebb ismertetett üzemeinket. Végső soron nem minden pusztul el a török hódolt­ság idején, s a késő középkori, valamint a kora újkori üvegiparunk számottevő, de még kellően nem ismert, örökölt történeti-termelési tradíción alapul. A korai üvegiparunk kutatása és anyaggyűjtése közben bukkantam egy sajátos foga­lomra, nevezetesen az üveges vagy üveghegy határnevekre. Ez az elnevezés megtalálható napjainkig a Hegyalján fekvő Monok, a Bükk lábánál épült Eger s a Mátra előterében várossá lett Gyöngyös határnevei között. Az Iveges határnév Egerben már 1577-ben felbukkan, 112 1592-ben Üveges formá­ban, 113 amikor minden esetben a szőlőhegyek felsorolásában szerepel. Tovább él az elneve­zés a hódoltság idején Iveges vagy Iweges változatban szintén szőlőhegy elnevezéseként. 114 109 VERES László, 1991.30. 110 BOGDÁN István, 1973. 35. 111 SZINNYAI Katalin - KOCSIS Ferenc - ZÁDOR Tibor, 1992. 131. 112 DIV. ENA. 1172-69. Eger város határának helynevei. 113 HML. XII-3/a/16. Érseki Gazdasági Levéltár. Liber. 16. 1-25. 114 HML. XII-2/d/30. Liber Sancti Johannis. 467, 468, 484. 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom