Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata

6. kép. Világításra használt tölcsér alakú olajlámpások. Johannes Zainer metszete. Ulm, 1485. függött a nemesércek (arany, ezüst) bányászatával és feldolgozásával. Emellett a nemesfémek feldolgozó helyei a pénzverő kamarák is. A korai üvegcsürök között a budai, a visegrádi s a Nagyszeben környékén létesült talmácsi üvegolvasztó működése kapcsolatba hozható a pénzverőkkel. A királyi udvar és uralkodói építkezések igényeit szolgálták ugyanakkor a budai és a visegrádi üvegkészítő műhelyek. Uradalmak tartozéka volt az olthévízi, a Léka környéki, illetve a Batthyányak szalónaki és borostyánkői telepe. Városok tulajdona - talán uralkodói érdekeltségű - a budafelhévízi üvegcsűr, tisztán városi érdekeltségű műhely a bártfai, a talmácsi és a barcarozsnyói. Az egri püspöki udvar szükségleteire termelt egy időben a bodonyi üveghuta. Napjainkban, amikor a villanyvilágítás használata korlátlan lehetőséget biztosít a munkavégzésre, mindezt a középkor embere nélkülözte. Amikor a középkori üveghasználat korlátozott voltáról szólnak az üvegipar történetéről szóló munkák, nem vesszük figyelembe, hogy a középkorban talán a legtöbb üvegárut a mindennapos világítás igényelte. Ezt két kényszerítő tényező váltotta ki; egyrészt az, hogy a középkori várak, kastélyok, lakóhelyek szűk vassal rácsozott ablakokkal rendelkeztek, amelyeket általában üveg híján papírral, vászonnal, selyemmel borítottak és ezeket többnyire színezték, illetve festették. 143