Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata

egy helyütt létezett, ezért a kamarai pénzverő járulékos üzemeként működő officina vitrária helyét is a pénzverde közelében kell keresnünk. Az üvegkészítő nem csupán a pénzverde szükségére készített üvegárut, hanem mindennapos szükségletre. Ezért az üveggyártó egyben kereskedő is lehetett. A XVI. század első negyedéből származó adatok szerint az uralkodói és főpapi udvar számára egyaránt vásároltak Budán üvegárut. Estei Hippolit esztergomi érsek 1520. évi budai tartózkodása idején az eminenciás úr részére Budán vásároltak egy üvegpoharat.

53 Ezen kívül II. Lajos 1525. évi számadáskönyvéből kitűnik, hogy az uralkodó Budán vásároltatja üvegpoharait, amelyek darabjáért 40-50 dénárt fizetett.

54 Természetesen nem tudjuk, hogy hazai vagy külföldi üvegárut vásároltak az érseki vagy a királyi udvar részére. Csak feltételezhetjük, hogy hazai üvegáru vételéről lehetett szó. Buda XVI. századi üvegiparára a török hódoltság korából is vannak adatok. A budai török számadáskönyvek tanúsága szerint 1559. november 30-án a budai nagy dzsámi ablakainak beüvegezésére vett üvegért 100 akcset fizettek,

55 majd 1560. január l-jén a budai (volt királyi) palota ablaküvegeinek az ára 135 akcse volt.

56 A forrás kifejezetten ablaküveg vásárlásáról szól, amely alapján - igaz, csak feltételezhető — Budán vagy a környékén készült az ablaküveg. Mindenesetre a budai hitetlenek 1580-81. évi összeírásában szerepelt Iveges Ferenc és fia István, továbbá Iveges Máté és fia István. Az adatot budai üvegesekkel lehetne kapcsolatba hozni, ha tudnánk azt, hogy gyakorolták is a mesterségüket, s nem csupán e családnevek viselői voltak.

57 A fentiek alapján talán értelmezhetővé válik, hogy a királyi udvar közelsége, az uralkodói építkezések s a kamarai pénzverő, továbbá a forgalmas városi piac létezése együtt teremthette meg a budai várbeli üvegkészítés tartós működésének a feltételeit. Az írott források és a régészeti leletek alapján léteznie kellett a XV-XVI században Visegrádon is üvegolvasztónak. 1491-ben Estei Hippolit számadáskönyvében említik Johannes vitripar de Wisegradot, aki 5000 db üvegablak-korongot, ún. köldökös üveget adott az érsek esztergomi üvegesének.

58 A fenti üvegmennyiség nem kereskedőtől származik, s feltételezhetően csak jelentős üvegcsűr állíthatta elő. Mátyás király kortársai feljegyezték, hogy egyebek mellett a visegrádi királyi nyaralópalota termeinek ablakait ólomkarikába foglalt festett üvegkorongokból álló, művészi ablaküvegek díszítették. Balogh Jolán szerint János üvegesmester készíthette a visegrádi királyi palota ablakait, aki Mátyás király halála után Esztergomban vállalt munkát.

59 1985-ben Gróf Péter és Gróh Dániel régészek Visegrádon a Fő út 34. szám alatt egy nagyobb, szabályos alakú kőomladék felszíni kövei közt, illetve alatta salakdarabokat, üvegolvadékot, fém- és üvegmeddőt találtak. Az omladékot félkörben kőkupacok szegélyezték.

60 53 den 2. in una bocaletta de vedro data a Messer Julio Barbiero pet il signore. - NYÁRY Albert, 1872. 355. 54 DIVALD Kornél, 1912. 363. 55 FEKETE Lajos - KÁLDY NAGY Gyula, 1962. 452. - Akcse: XVII. századi török ezüstpénz. 56 FEKETE Lajos - KÁLDY NAGY Gyula, 1962. 459. 57 SÁGHELYI Lajos, 1938. 104. 58 ZOLNAY László, 1977. 270. 59 BALOGH Jolán, 1985. 413. 60 GRÓF Péter - GRÓH Dávid: Visegrád - Bene telek (Fő u. 34.). - Régészeti Füzetek, 1985. I. Ser. 1. No. 38.315. 136