Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata
Az előbbi üvegesekről nem tudjuk, hogy volt-e kapcsolatuk az üveggyártással. Lehet, hogy ezeknek az üvegeseknek egy része közvetve a kereskedelemből beszerzett üvegalapanyagból dolgozott, viszont valószínűbb, hogy a közelben — talán Budán — saját üveggyártó teleppel rendelkezhettek. Mi indokolhatta a budai vár területén egy officina vitrária felállítását? A bányavárosi üveghuták működésével kapcsolatban már szó volt arról, hogy a középkori hazai üvegolvasztók a nemesérceket kitermelő helyek közelében, azok szervezetének részeként működtek. Természetesen a nemesfémek legjelentősebb feldolgozó helyei a kamarák kezelésében lévő királyi pénzverdék voltak. A pénzverdékben a felhasználásra váró nemesfémek minőségét, a fémötvözetek összetételét folyamatosan ellenőrizni kellett. A különböző fémpróba eljárások sorába tartozott az un. karcpróba. Ez az eljárás a savak feltalálása után azok alkalmazásával vált teljessé. Albertus Magnus (1193-1280) a természettudományi írásaiban beszámolt arról, hogy a salétromsavat az arany és az ezüst szétválasztásánál használták. Ez a folyadék - mint írja - oldja az ezüstöt, elválasztja azt az aranytól, amelyet nem old, s ezért választóvíznek nevezik. Az arany és az ezüst elválasztására szolgáló kioldásos (azaz választóvizet használó) ún. quartálás módszere* 9 nem csupán az olvasztóknál, hanem a pénzverdékben is általánosan elterjedt. Miután a választóvízhez szükséges savak tárolására a pénzverdékben is szükség volt, ezért azok működése nem nélkülözhette az üvegből készült tárolóeszközöket. Ily módon a kamarai kezelésű királyi pénzverdék közelében is keletkeztek üveghuták. Károly Róbert 1323-mal kezdődő pénzreformjáig - a Zágrábban vert, ún. szlavón dénárokon kívül - egyetlen kamara létezett, az esztergom-budai. A pénzek két verdében, Esztergomban, valamint Budán készültek. 1355 körül megszűnt az esztergomi verde, s Buda fejlődött az ország fő pénzverdéjévé. A budai várban a Szombat-kapunál (ma Bécsikapu) állt a kamara háza, ahol a beváltás is folyt. 50 A budai pénzverdében 1440-44 közt I. Ulászló dénárjait készítették. 1458-ban ugyancsak itt verték Mátyás első dénárjait, majd 1466-tól már aranyforintokat állítottak elő Eckenberger Boldizsár verdemester névjegyével. 1468-1470 között Budán verték Mátyás állandó ezüstpénzeit. 51 A budai pénzverő 1526-ban is működött. Miután híre jött, hogy Szolimán nagy erővel támadásra indult Magyarország ellen, a hadsereg felállításához pénz kellett volna. Viszont a kincstár üres volt, s ezért uralkodói rendeletet bocsátottak ki, hogy a templomok felszereléseiből az arany- és ezüsttárgyak felét a haza védelmére lefoglalják, hogy abból pénzt verjenek. 1526. július 12-én Körmöcbányán Dóczy Ferenc megyei főispán és János budai presbiter 54 márka súlyú ezüstöt átvettek, s Budára, az új pénzverőbe szállították. 52 Valószínű, hogy a fent említett s a helybeli üveggyártásra utaló várbeli régészeti leletek felszínre kerülése kapcsolatba hozható a budai pénzverde működésével. Talán nem véletlen, hogy a Szombat-kapunál állt a királyi pénzverő kamara, s 1494-ben éppen a Szombat piac téren (ma Bécsikapu tér) volt Benedictus üveges boltja. Az időben a bolt és műhely 49 KÁPLÁR László, 1984. 132-135. 50 FUX Kornél - HÖLGYÉNÉ ANGELOTTI Zsuzsanna, 1981. 11. - Az esztergomi pénzverő olvasztóját 1954-ben feltárták. A leletek között olvasztótégely darabjai, bronzolvadékok, bronztárgyak, drótok, üvegek kerültek elő. A királyi műhely korát egy III. Béla-kori pénz alapján lehetett meghatározni. - SZÉKELY György, 1984. 1070. 51 POHL Artúr, 1972. 8-16. 52 PECH Antal, 1884. 1. 132. 135
