Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben
A második fúrássorozatot a feltételezett folyóvíz egykori medrének feltárására jelöltük ki. Erre a legalkalmasabbnak látszott - a jelenlegi terepadottságokat is figyelembe véve - a feltárt területtől É-ra eső rész. Itt a fúrások eredményeként sikerült feltárni egy fosszilis meandert, mely az utólagos humuszos kitöltés alapján kb. 150 cm mély lehetett. A fúrásban -160 cm mélységben jelent meg a szürke agyag, mely korábbi földtani vizsgálatok szerint pleisztocén (ezt az üledéktípust sikerült feltárni kb. 1,5 km-rel K-re az egykori Laskó-patak területén, a Füzesabony: Kisbudai-berek régészeti lelőhelyen ). A szürke agyag hol tisztább, hol homok, esetleg mészkiválással keverten folytatódik. Itt - 400 cm mélységig tártuk fel (a terület korábbi földtani vizsgálata alapján tudjuk, hogy ez az üledéktípus több tíz méter vastag is lehet.) Sajnálatos hogy sem ekkor, sem a későbbiekben egy újabb fúrássorozat kivitelezésekor fosszilis anyagot nem sikerült az üledékekből kimutatni. A patak geomorfológiai helyzetének tisztázására további fúrásokat végeztünk, melyek korábbi feltevésünket megerősítették, s tisztázták az egykori elhelyezkedését, lefutását a régészeti lelőhelyekhez képest. Végezetül elvégeztük a régészeti feltárásokból előkerült malakológiai anyag elemzését. E munka során 90 régészeti talajminta malakológiai anyagának elemzése készült el. A minták döntő százalékában az Unió pictorum kagylófaj és a Cepaea vindobonensis csigafaj került elő. A malakológiai anyag arra enged következtetni, hogy a kagylók más régészeti lelőhelyek hasonló anyagainak analógiája alapján feltehetően étkezési célból kerülhettek a rétegekbe. Az Unió következetes előfordulása mindenképpen arra enged következtetni, hogy a közelben kellett hogy olyan folyóvíz legyen, melyből folyamatosan lehetőség volt a kagyló gyűjtésére, mivel e gyorsan romló táplálékot nem valószínű, hogy messziről szállították. Ez ismételten alátámasztja a közeli patak előfordulását. A Cepaea vindobonensis jelenléte viszont arra enged következtetni, hogy a közelben olyan bozótos területnek kellett lenni - ez lehetett egy patakpart - ahol a csiga nagyobb mennyiségben élhetett. Valószínű az a feltevés, melyet más lelőhelyeken tett megfigyelések is alátámasztanak, hogy a Cepaea is szolgálhatott étkezési célokat, de bekerülhetett természetes úton is az üledékekbe. Ugyancsak az étkezési elméletet támasztja alá a helyenként nagyobb mennyiségben (135. gödör, E-i metszet, 2-3. ásónyom) előforduló Lymnaea stagnalis is, mely nagytermetű faj lévén szintén szolgálhatott táplálkozási célokat. E faj jelenléte szintén a közeli vízzel borított területet jelzi. További információkat adhat a csigák belsejében megmaradt üledék elemzése. Ha a faj eredeti környezetben pusztul el, akkor többnyire olyan üledékekkel töltődik ki, melyek vízi, mocsári fajokat is tartalmaznak. Itt azonban a több alkalommal elvégzett iszapolások is arra az eredményre vezettek, hogy a faj házait kitöltő üledék nem tavi, vagy mocsári eredetű, tehát a kitöltődés már itt az ún. kultúrkörnyezetben történt. A további előforduló fajok, Helix pomatia, Bradybaena fruticum, Monacha cartusiana megerősíti a cserjés, magas-kórós patakparti társulás jelenlétét. A fentiekben a régészeti feltárás során egyeléssel begyűjtött fajokról van szó, ez a gyűjtési módszer mint tudjuk bizonyos hibahatárok közé szorított faunát eredményez, hiszen csak a szemmel is észrevehető fajokat tartalmazza. Ezért ott, ahol a feltárás során üledékmintákat tettek el, az iszapolásos módszerrel kinyert fauna vizsgálatára is mód volt, s ez a vizsgálati eredmény minden esetben megerősítette a korábban fúrással készített szelvény malakológiai elemzését. Álljon itt példaként a 122/4 szelvényben feltárt női sir, ahol a zsugorítottan eltemetett nő medencéjét kitöltő üledékből vett földminta az alábbi fajokat tartalmazta: Succinea oblonga, Carychium minimum, Vallonia pulchella, Pupilla muscorum, Vertigo alpestris. Az előkerült fajok is arra utalnak, hogy a területen egy nedves kaszálórét lehetett, melynek faunájában a helyben élt fajok mellett előfordulnak hordalékfajok is, melyek feltehetően egy korábbi fauna áthalmozott maradványai. 118
