Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

A mintákban előforduló fajok ökológiai igényük alapján az alábbi információkat hordozzák: Bradybaena fruticum: nedves, bokros helyeken, erdőkben, patakok, folyók, nedves árkok közelében él. Cepaea vindobonensis: határozottan melegkedvelő, kerüli a zárt, nyirkos erdőket, napsütötte területeken, erdőszélen, bokros, füves biotópokban él. Helix pomatia: bozótosokban, ligetekben, ritkás erdőkben, nedvesebb és szárazabb területeken egyaránt előfordul, de kerüli a gyér növényzetű sztyeppvegetációt. Összegezve elmondhatjuk, hogy a régészeti lelőhely egy patak közvetlen közelében települt, melynek partját magaskórós, cserjés növénytársulás kísérte, a parttól messzebb nedves, időszakosan vízzel borított (de nem mocsaras) füves terület lehetett. Sztratigráfiai vizsgálatok lehetséges esetei az M3 nyomvonalán A régészeti feltárások alkalmat adtak olyan földtani vizsgálatok elvégzésére, melyekkel a terület fiatal negyedidőszaki fejlődéstörténetéhez lehetett új adatokkal hozzájárulni. Ennek alapját azok a malakosztratigráfíai kutatások teremtették meg, melyek az elmúlt évtizedekben az ún. „holocén program" keretében folytak. E vizsgálatok során sikerült feltárni azokat a törvényszerűségeket, melyek a Kárpát-medencében a pleisztocén-holocén időszakában a mollusca-fauna fejlődésére hatottak. A fejlődés eredményeként leírhatóvá váltak a fiatal süllyedékterületeken végbement paleogeográfíai, paleoökológiai események. A faunák változásainak nyomonkövetésével sikerült egyrészt új ökológiai felosztást készíteni, ill. biosztratigráfiai egységeket leírni.

6 Vízi faunáinkban a szukcessziós folyamatok a környezettől jóval elhatároltabban mennek végbe mint a szárazföldi faunában. Az alapvető változások akkor állnak be, mikor a víz minősége (folyó, lassan folyó, álló vizek kialakulása) megváltozik, vagy a vízszint csökkenése következtében megjelenik a növényzet, ill. a vízszint oszcillációja következtében időszakosan szárazzá váló területek egy merőben más fauna megjelenését teszik lehetővé. Folyóvízi szakasz: Általános tendenciaként elmondható, hogy süllyedékterületeink vízi faunájának szukcessziója a folyóvizekben élő reofil faj megjelenésével (Lithoglyphus naticoides) veszi kezdetét. Mellette az állandó vízminőséget igénylő, Valvata piscinalis a jellemző, mely később domináns fajként határozza meg a faunát. Főleg folyóvízi rétegekben a Valvata pulchella fordul elő az idősebb üledékekben. 6 A szukcesszió időbeliségének körülhatárolásával, a jellemző társulások leírásával lehetőség nyílik arra, hogy ezt a folyamatot a holocén történéseinek rekonstruálására felhasználjuk, a fejlődéstörténeti szakaszokat a biosztratigráfia szintjére emeljük. 1990-ben történt először kísérlet, hogy a rendelkezésre álló adatok segítségével Magyarország holocén képződményeit tagoljuk a Mollusca-fauna alapján, s ezzel a malakosztratigráfíai a gerinces és pollen biozónákkal egyenértékűnek tekinthessük. A biosztratigráfiai besorolást minden esetben a fauna összképe és dominanciaviszonya határozza meg, s a szintjelző valamint klímajelző fajok csak a faunaszakaszokon belüli pontosításra használhatók. A fenti adatok figyelembe vételével a magyarországi süllyedékterületeken az alábbi oppel-zónák leírása történt meg: I. Lithoglyphus naticoides - Valvata piscinalis zóna 8500-6500 B.P. II. Gyraulus albus - Bithynia tentaculata zóna 6500-4500 B.P. III. Bithynia leachi - Gyraulus riparius zóna 4500- 0 B.P. 119