Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

kielégítik a csigák. Mészhéjuk általában igen jól fosszilizálódik, tömeges előfordulásuk lehetővé teszi, hogy a vizsgálatok alkalmával a faunisztikai kiértékelésen túl relatív gyakorisági adatokat figyelembe véve paleoökológiai, biosztratigráfiai vizsgálatokra is felhasználjuk. A faunisztikai vizsgálatok alapján sikerült körvonalazni Molluscafaunánk kialakulását. Már Soós megállapította (1962), hogy mai faunánk gyökerei a tercierbe nyúlnak vissza. Ebből az időből 44 olyan faj ismeretes, mely ma is él. A pleisztocén üledékekből 174 fajt ismerünk, melyek egy része azóta kihalt, más része távolabbi területeken él. A holocén folyamán tulajdonképpen megtörtént a recens faunánk kialakulása Mindössze 4 olyan faj ismert, mely a holocén különböző klímaszakaszaiban faunánknak tagja volt, ma azonban nem él hazánk területén. Ma Magyarország csiga-faunáját 206 faj alkotja (a hazátlanokkal együtt), mely szám nem stabil, hiszen véletlen behurcolással, vagy tudatos betelepítéssel ez a szám állandóan változik. A fenti számadatokból arra következtethetünk, hogy a negyedidőszakban a fauna fejlődése szempontjából döntő változások mentek végbe. Faunatörténeti szempontból a negyedkor kutatása tehát elsőrendű kérdés recens faunánk minél tökéletesebb megismerése szempontjából. A faunisztikai vizsgálatok eredményességének alapfeltétele a nagymennyiségű adat. Ebből a szempontból Magyarország igen kedvező helyzetben van, mert faunisztikai igényű kutatásról már több mint 100 éve beszélhetünk. Az első adatok hazánk negyedkori Mollusca-faunájáról Lóczy Lajostól származnak (1887). A geológia fejlődésével, a sztratigráfiai igényű feldolgozások megindulásával egyre több adat halmozódott fel, melyeknek segítségével Kormos Tivadar próbált meg faunisztikai beosztást kidolgozni 1910-ben. Munkája megírásakor még a monoglaciális felfogás uralkodott, így a meglevő adatok értékelése nem tette lehetővé a fraunafejlődés helyes magyarázatát. Az egymástól sok esetben igen eltérő összetételű fauna keletkezését mikroklimatikus és egyéb környezeti okokkal igyekeztek magyarázni, hiszen a glaciálisok és interglaciálisok váltakozását nem ismerték föl. Ennek a felfogásnak az eredménye volt, hogy a poliglaciális teória előretörésekor Rotarides - aki egyébként kora kiváló malakológusa volt - megállapította, hogy a negyedkor beosztásához a malakológiai adatok nem használhatók föl (1942). Ezzel hosszú időre megszabta azt a szemléletet, mely a malakológiai adatokat csak paleoökológiai rekonstrukcióknál alkalmazta. A malakológiai kutatásokban új hullámot indított meg Bartha Ferenc (1959) és Horváth Andor (1954) munkássága. Tevékenységüknek elsősorban a gyűjtés és kiértékelés új módszerének kidolgozásában volt nagy jelentősége. A Bartha-féle módszer lényege abban állt, hogy a finomrétegtani követelményeket szem előtt tartva, egyenletes sűrűségű mintavétellel a Mollusca-anyagot tartalmazó üledékek begyűjtése lerakodási sorrendjüknek megfelelően, azonos mennyiségben történjék. Ilyen módon lehetőség nyílik az üledék és a benne lévő csigák együttes vizsgálatára, s a csiga-fauna statisztikai módszerekkel történő feldolgozására. Bartha gyűjtési módszerét tovább fejlesztve és a kiértékelés módszerét tökéletesítve Krolopp Endre mutatott rá (1961), hogy az ökológiai változások a fauna összetételét alig módosítják, viszont a fajok egyedeinek százalékos arányát jelentősen megváltoztatják. 110