Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

egységesen határozzák meg az aprószentek számát: 4444 (st'irit'isícst'itristo aj st'iricet st'iri). Mátraszentimrén más számot is tudtak: 3666 (trit'isícsesto sed'esátsest'). Az év utolsó napját, Szilvesztert {Silvester - dec. 31.) a hazai szlovákoknál ritka néven említették: Mali St'edrí d'en (kis bővedeste), s megkülönböztetésül a karácsonyestét nagy bővedestének (Velkí Stedrí d'en). A magyar Nagykarácsony - Kiskarácsony fogalompár szlovák nyelvű adaptálásának is felfogható, de egyúttal a Gergely-féle naptárreform által létrejött évkezdeti eltolódás miatt megvalósuló szokásismétlés eredményeként is: Mindenütt ugyanazt főzték, mint a karácsony estén (bablevest, gombalevest, mákosgubát vagy mákosmetéltet), sütöttek tekercset, s ettek almát és diót is. Na Silvestra zasek zme varili fazulu a hríbi, opekance, jablcká, orechi. (Szilveszterkor megint főztünk babot, gombát, gubát - [ettünk] diót, almát). A bablevesben azonban már disznóhús is főtt. E tekintetben tehát eltérés fedezhető fel, karácsonykor böjtös volt a vacsora, szilveszterkor nem. Ezért mondta az egyik mátraszentimrei adatközlő: Na Silvestra zme dobré jedli, maso, koláce. (Szilveszterkor jót ettünk, húst, tekercset.) A mátrai szlovák falvakban is közismert volt az a hiedelem, hogy szilveszterkor tyúkhúst nem, csak disznóhúst szabad enni, mert a tyúk, a kakas elrepül, visszakapar, s elviszi a szerencsét, a disznó, a malac előre túr, s meghozza a szerencsét (kuracé he, lebo to nazad hrabe, a svinské napred rije). A disznónak csupán azt a részét ehettek, amelyik valóban túr, tehát a fejét és az orrát, hogy az ember is előre haladjon, s ne hátra. Tilos volt halat főzni is, mert elúszik a szerencséjük. A karácsonyestéhez hasonlóan most is fent voltak éjfélig, s dióra kártyáztak. A korábbiaktól eltérően most már szilveszteri táncmulatságot is rendeznek. Egykor Mátraszentistvánban szilveszter estéjén kezdődött a bíróval as ztás. A régi bíró két tizedese járta végig a házakat, s bekopogva a házakba, a gazdákat megkérték, hogy menjenek este nyolcra a községházába. Az ott tartott gyűlésen (sobárka) választották meg az új bírót, majd italoztak hajnalig. Reggel az új bíróval elindult a menet a faluba. A bíró után az egyik tizedes haladt, kezében a község zászlajával, a másik pedig a jegyzőkönyvet vitte. S utánuk jöttek a többiek. Közben a Kossuth-nótát énekelték, azzal a változtatással, hogy Éljen a haza! helyett Éljen a bíró! szöveget dalolták. Mintegy ezzel adva tudtul a lakosságnak, hogy eredményes volt a bíróválasztás. Az újév (Noví rok - jan. 1.) reggelén a fiúk és a férfiak egyaránt köszönteni jártak. Örömmel fogadták őket, mert azt hitték, hogy egész évre meghozzák a ház szerencséjét. Korábban szlovák nyelvűek voltak a köszöntők, majd átmenetileg mind a két nyelven, szlovákul és magyarul köszöntöttek, napjainkban már csak magyar nyelven teszik. A még gyűjthető szlovák nyelvű köszöntő rövid, egyszerű, s prózában hangzott el, a verses változatokat elfelejthették: Dobrí d'en, pán boh dajl (Jó napot adjon az isten! St'estl a zdraví vám vinsujeme Szerencsét és egészséget kívánunk v tomto novom roku. ebben az évben.) A magyar nyelvűekből többfélét ismernek: Kicsi vagyok, székre állok. Boldog új évet kívánok. (Mátraszentimre) 315