Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében
A vacsora után mind a három községben az édesanya egy almát annyi részre vágott el, ahányan voltak az asztalnál, s mindenki kapott egyet belőle. Mátraszentimrén - a még fennmaradt emlékezet szerint - azért ették, hogy ha valaha eltávoznak a háztól vagy ha eltévednek, a közös almaevésre gondoljanak, így haza- vagy visszatalálnak. Azt a célt is szolgálta, hogy a család együttmaradjon a következő évben. Mátraszentlászlón is hasonló érveléssel indokolták az almaevést. Azért adta nekik az anyjuk, hogy ne kóboroljanak el (abi zme hezablúdíli), s hogy a boszorkány se vezethesse őket tévútra: Bol bi som si pomislel, ze s kim som já zedl jablcko na St'edrí d'en. Potom ma hemohla bosorka vodit'. (Ha arra gondoltam, hogy a bővedestén kivel ettem almát, a boszorkány nem vezethetett volna el.) Mátraszentimrén korábban élt a kristína nevű szokáselem is. A nagymama a vacsora után halkan kiment a konyhába, s a kinyitott ajtón át mogyorót szórt szét. A gyerekek a karácsonyi asztaltól felugrálva kapkodták fel, szedték össze. Az eljárás okát már nem ismerik. A hazai más hegyvidéki szlovákok egy részénél szintén töredékesen emlékeznek rá, miként a gyűjtésem tanúsítja. Nyugat- és Közép-Szlovákiában - ahonnan az itteniek egy része is érkezett - sok helyen éltették, eredetére itt sem egyértelmű a válasz, feltehetően a halott ősöknek dobálták áldozatként. 5 Az ünnepi vacsorán ettek diót, aszaltszilvát és - körtét is. A vacsorát imával fejezték be. A vacsorakezdő és -záró ima a vallásos családoknál napjainkban is általános. A családok előre megbeszélték, hogy a vacsora után kinél jönnek össze. Piknik módjára mindegyikük hozott ételt és italt. Ott kártyáztak, iddogáltak késő éjszakáig. Korábban a 9 kilométerre fekvő Nagybátonyra kevesen jártak el az éjféli misére (polnocná omsa), inkább az idősebbek vállalkoztak rá. A három falu templomának felépülte után a közös szórakozás éjfélig tartott, mert most már majdnem mindenki részt vett a misén. Miután hazatértek, ismét ettek, a böjt leteltével húsételeket, hurkát, kolbászt is. De december 24-én éjfélig szigorú böjtöt tartottak: te velkí póst drzali téj starí lud'ej (azok az öreg emberek nagy böjtöt tartottak). A karácsonyi vacsorára készülteket is csak vajjal főzhették. Az éhes gyerekeket a közismert hiedelemmel áltatták: Ha jók lesznek, s megtartják a böjtöt, a vacsoránál meglátják majd az arany malacot (zlaté prasátko). A kisebb gyerekeknek elő is idézték: a tükörre vetítve kezük és ujjuk mozgása valóban malac ugrándozásának tűnt. A jó férjért a lányok is böjtöltek. Az eladó sorú lányok ezen az estén más hiedelemjárással is tudakolták jövendőbelijüket. A vacsora után trágyadombra vitték a szemetet, s ott várták, honnan ugat a kutya, mert abba az irányba mentek férjhez. Fahasábbal is verték a kútjuk káváját, hogy a kutyák felugassanak. A lányok az első falattal is jósoltak. Mátraszentimrén a nagylány azt a mákosguba-falatot, amelyet az apja először a villájára szúrt, kikapta a kezéből, kiszaladt vele, s ugyancsak azt figyelte, melyik irányból ugat a kutya. Sőt, azzal is ösztökélte az ugatást, hogy nevükön nevezte a kutyákat. Vagy pedig kívülről az ablak párkányára tette, s ha reggelre eltűnt, egy éven belül férjhezment. Mátraszentistvánon és Mátraszentimrén a gyerekek is figyelték az apjukat, versengve igyekeztek az első villára szúrt falatot megszerezni, aki első volt, az gyorsan lenyelte. Okát szintén nem ismerik: Prvsí opekancu ked' tato si napich, tú zme z vidlicki vzali, mi zme to prehltli... Kerí bol pri nom blízko, uhmat tatovi opekancu prvsí a tu hu zed! (Mikor az első gubát az apa a villájára szúrta, lekaptuk, s lenyeltük... Aki közel volt hozzá, elsőként vette el apa gubáját, s megette!) 5 HORVÁTHOVÁ, E. 1986. 68-69. 311