Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

vagy a XV. században gazdasági megerősödésével a káptalan helyileg is megvált a püspökségtől és megkezdte önállósulását. A folyamat a Királyszéke alatti borospincék kialakításával (talán csak elfoglalásával) vehette kezdetét. A Bárány utca, régebben Bárány sor és még régebben Szél part, a vártól északra elterülő lapos tetejű dombnak meredek sziklafalban végződő nyugati széle.

24 Neve a középkorban, Tinódi Lantos Sebestyén szerint, Királyszék, az újkorban pedig a helyi tájnyelvben Tetemvár.

25 A domb földtani szerkezete különbözik a város egyéb patakmenti teraszaitól: felső szintje nem riolittufa, hanem forrásvízi mészkő, amely egy vastagabb kavicsréteget fed le. A Tetemvárnak ez a nyugati oldala a mai Servita utca járószintjétől mintegy 10 méter magasságra emelkedik, alatta az előbbi utca és a Csurgó házai állnak, s ezek felett egy észak-déli irányú terasz húzódik, rajta az úttesttel és a Bárány utcai házakkal. A házak és a sziklafal mögött lévő kisebb telkek, udvarok végén nyílnak a belső sziklafalban kialakított pincék. E belső sziklafal anyaga a telkek szintjének magasságában kavicsréteg (ami alatt az északi részen riolittufa tömeg jelenik meg), a kavics felett 2-3 méterre pedig a már említett forrásvízi mészkő, népi nevén darázskő húzódik.

26 Ezek a természeti feltételek lehetővé tették, hogy a kavicsréteget kibányászva, édesvízi mészkővel fedett, barlangszerű üregeket képezzenek ki, amelyeket leginkább csak oldalról kellett falakkal lekeríteni. Úgy tűnik, a kavics kiaknázása után egy hosszú, többékevésbé összefüggő fedett teret nyertek, amit lakás, állattartás, de leginkább bortárolás céljára fel lehetett használni. Az egri pincék középkori történetéről hiányos ismereteink vannak, amelyek csak a XV-XVI. században kezdődnek.

27 A Várpince története alapján feltételeztük, hogy a káptalan dézsmaborait ebben az időben már városi pincékben helyezték el. Itt viszont a pincékre vonatkozó első megbízható adatok éppen a Királyszék alatt tűnnek fel. Az egri káptalan birtokait összeíró, 1588-ban készült jegyzék felsorolja ui. azok nevét, akik a Királyszékén, a mai Bárány utcában pincével rendelkeztek. A jegyzék 22 azonosítható nevet sorol fel rövid megjegyzéssel, amiből társadalmi helyzetük is megítélhető,

28 ám csak feltételezéssel, mert a meghatározások legtöbbször nem világosak. A 22 használót, vagy tulajdonost, társadalmi szituációik szerint négy csoportba lehet sorolni: I. kétségtelen, hogy maga a káptalan használt 3 pincét, az 5., 8. és 14. számút. (Az egész pincesor a káptalan tulajdonában volt.) II. Főpapok, kanonokok, esperesek használtak 4 pincét a 4., 7., 9., 17. számon. III. Káptalani alkalmazottak, mint a lector, a custos, a Praepositus majoris, ispán összesen 5 pincét. IV. Magánemberek (nemesek, polgárok?) 5 pincét. - Közöttük van 5 olyan nevű személy, akik szakismereteiknél fogva a káptalannál tevékenykedhettek. A 6. számú Sartor latin szó és szabót (Szabó) jelenthet; a 18. sz. Balasdeák, akinek keresztnevét, az Istvánt kétszer is feltüntetik: О írnok lehetett; a 19. számon szereplő Sipos feltehetően zenész volt, A. Kowach pedig kovácsmester. 24 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál II. 1972. 214. 25 BAKOS József-FEKETE Péter 1973. II. 31. 26 BAKÓ Ferenc 1961. 35-36., KLEB Béla 1978. 304. 27 KLEB Béla (1978) összefoglalja a korábbi kutatásokat, történeti hátteret és indokolást adva az éveken keresztül folyó egri lyukpincék felmérésének és „eltömedékelésének". 28 KANDRA Kabos 1886. 570-571. 250