Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön
A Liber Sancti Johannis (Szent János Könyve) idevonatkozó részei - mint említettük - a XVI. századra keltezhetők, a Királyszék pincéinek felsorolása is 1588-as évszámmal készült. 29 Emellett a káptalan és más egyházi szervezetek birtokainak, jövedelmeinek leírásában felismerhető néhány név, utalás, amelyek hozzájárulnak a Királyszék ismeretéhez. A Praepositus Majoris (tanyagazda?) név pl. kétszer is előfordul: úgy is mint pincetulajdonos és úgy is, mint az Altare Trium Regum (Három Királyok Oltára) szomszédja. Ez utóbbi nincs a jegyzékben, valószínűleg azért, mert egyike volt az öt olvashatatlan nevű tulajdonosnak. A jegyzékben megjelenő két másik név, Sartor és Sypos mint háztulajdonos is előfordul. 30 Az Eger pataktól keletre eső terület valamiféle korai megegyezés szerint a káptalan tulajdonába került és ez mind a városra, mind a határra vonatkozott. Kivételt képezett maga a vár, amely a XVI. századig székhelye volt a püspökségnek. Ez adhatja magyarázatát annak, hogy a Királyszék pincéit a káptalan maga hasznosította, vagy pedig saját testületi tagjainak, esetleg az őt szolgáló iparosoknak, katonáskodó embereknek bocsátotta rendelkezésre. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik az is, hogy a Király széktől északkeletre, a mai Tetemvár területén számtalan olyan borospincét találunk, amelyek a káptalani szőlőkben dolgozó kapások kisebb igényeinek feleltek meg. Ezek a darázskőbe vájt pincék formájukban különböznek mind a Bárány utcai pincéktől, mind azoktól, amelyek a város más részein tufába vágottak. 31 A Királyszék lyukpincéinek létezéséről csak a XV-XVI. század óta tudunk, akkor is csak utalások révén. Véleményem szerint ez a korszak azonban nem jelentheti a terasz kialakításának vagy hasznosításának kezdetét, mert az valószínűleg sokkal korábbi időkre tehető, ám írott adatunk arról már nincs. Részletesebben csak a fent említett irat tárgyalja a Királyszék alatti pincéket és közöttük lehetett a káptalan dézsmapincéje is, amiről a felsorolás nem tesz ugyan említést, de a néphagyomány őrzi ennek emlékét. 1787-ből már egy térkép maradt ránk, amelyen a Bárány utca telkei sorakoznak egymás mellett, de a pincék ábrázolása nélkül. Korunk fennálló házai az üregek előtt bizonyára jóval később készültek. Napjainkban a pincék nagyobb részét megszüntették, ugyanis tervezési, fejlesztési indokkal betömték őket. Első és egyetlen néprajzi jellegű ismertetésüket, éppúgy mint a Tetemvár egyéb földalatti építményeinek leírását is, én végeztem el. 32 A Királyszék-Bárány utca lyukpincéihez hasonló együttest a Kárpát-medencében nem ismerek. A Krím félsziget és Kis-Ázsia eddig leírt és közzétett barlangépítményei között sem találkoztam ilyennel vagy hasonlóval. Ezért látom fontosnak megemlíteni, hogy turista útjaim során egy némileg ehhez hasonló építményre találtam 1987-ben. Franciaország Dordogne tartományában, Peyzac Le Moustier közelében, lakatlan helyen emelkedik a Szent Kristóf erődje (Le Fort de la roque St. Christophe) a Vezére folyó partján. A kb. egy kilométer hosszú, 30 méter magas sziklatömbben egymás felett 5 mesterséges terasz húzódik, amelyeken egykor egy egész település lakossága kapott helyet. Megtudhattam, hogy az egyik ilyen teraszt, hosszú térséget válaszfalakkal szakították meg, s így a kisebb terekben lakásokat alakítottak ki. A módszer és a körülmények emlékeztetnek arra, amit a Királyszék alatt ismerhettünk meg, csak ott egy település minden épülete - még a templom is - kapott helyet és nem borospincék. A Szent Kristóf erődöt évezredek óta használták a XVI. 29 KOVÁCS Béla 1974. 30 KANDRA Kabos 1886. 439., 478., 480., 483. 31 BAKÓ Ferenc 1970-1971. 368-369. 32 BAKÓ Ferenc 1961. és 1970-1971. 251
