Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

3. kép. Eger lyukpincéi a városfalon belül. Az északkeleti csoportban a külső sor a Bárány utca. (KLEB Béla után, 1978. 180.) emelkedik. A pincetörténettel kapcsolatba hozható, hogy közöttük számos szőlőművelő-bortermelő települést ismerhetünk fel, amelyek - és több más helység - bortermelésükkel hozzájárultak az egri káptalan fenntartásához, elsősorban termésük egy részének, a bordézsmának beszolgáltatásával.

23 A Várpince az egri egyház gazdaságtörténetének korai szakaszában befogadhatta nemcsak a püspökség, hanem a káptalan dézsmaborát is, minthogy gazdaságilag a két szervezet akkor még nem volt különálló. Valószínű azonban, hogy a XIV 23 KOVÁCS Béla 1987. 133-135. A legfontosabb szőlőtermő helyek a XIII. és a XVI. század között: Eger-Harangozó, Egerszalók, Felnémet, Felsőtárkány, Kocs, (Magyar-) Tálya, Maklár, Olaszi, Püspöki, Pazsag, Sajóvárkony, Szomolya, Tekseszalók. 249