Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi temetők kultúrhistóriájához

A temető legjelentősebb sírjele az a XIX. század közepére, második harmadára datálható népies Piéta, mely a kápolna mögött található. Fényképezés közben derült csak ki, hogy eredetileg kifejezetten élénk színre festett Fájdalmas Anya szobor. Szakemberekkel nemcsak az eredeti festést lenne érdemes helyreállítani, hanem azokat a károkat is, melyek még az 1988. augusztus 3-i nagy vihar alatt érték a szobrot.

7 A temető téglából épült, farkasmályi tufa díszítésű kápolnája kifejezetten új. 1947-ben épült Juhász István és elhunyt felesége, Ruszki Mária, illetve Bárányi György és neje, Füleki Mária emlékére. Az épület homlokzati falsíkjából erősen kiugrik a timpanonnal lezárt, faskasmályi kőből készült, vasráccsal ellátott kapu, felette kisméretű, alig a tető fölé magasodó torony, gúla alakú, magas bádogfedésű tetővel. A kápolna négyzetes alaprajzú, a tető cseréppel fedett. A főhomlokzaton, az északi és déli falrészen 2-2 tégladíszítésű íves ablak. A hátul elhelyezkedő ajtó vezet a kriptába. A toronyban kisharang van, melyet egyházi temetéskor megkondítanak.

8 5. kép. Népies Piéta az alsóvárosi temetőben. A szerző felvétele, 1994. Felsővárosi temetők A város felső részén nem volt mód közvetlen a templom mellett a temetőt tovább bővíteni. így az akkori városhatártól északra nyitották meg a XVII. században az ún. Sólymos utcai temetőt, mely a mai Epreskert utca mentén feküdt. Ez is jól látható az 1740 körüli állapotot mutató városi térképen, melynek eredetijén az Országos Levéltárban jól olvashatóan a „Cementerium" felirat is látható.

9 Bár már csak részlegesen használták, mégis a XIX. századi térképeken is temetőként van jelölve az a terület, ugyan jóval kisebb alapterülettel. Jól érzékelhető, hogy mind a mai napig a valamikori temető határának nyomvonalát követi ívében az Epreskert utca. A terület temetőként való hasznosítása még a XIX. században is felmerült: 7 A Piéta felvételét közlöm FÜKÖH Levente-HORVATH László (Szerk.) 1995. 21. 8 A kápolna gyakorlatilag semmilyen irodalommal nem rendelkezik. Az egyetlen fellelhető forrás MOLNÁR József 1992.: Az alsóvárosi temető kápolnája. In.: Gyöngyösi Műsor 1992 április. 9 MOL. S. 31. Gyöngyös kéziratos térképe, 1740 körül. 192