Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Baráz Csaba–Mihály Péter: A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata

lálható, melynek anyaga a jól faragható szarmata mészkő. Itt sűrűsödnek a kaptárkő lelőhelyek is. II/3/A-B-C A kaptárkövek völgyoldalban, völgyek közti orron esetleg hegytető peremén állnak. A sziklák ma többnyire erdős környezetben vannak vagy fátlan nö­vénytársulásokkal, gyepekkel borított térszínből (néhány mesterségesen művelt terü­leten) emelkednek ki. Közvetlen környezetükben ma nagyobb részt akácosok ural­kodnak, kiszorítva az eredeti növényzetet (rom ökoszisztéma). Mivel az alföldi jel­legű talaj és klíma öbölszerűen nyúlik be az Észak-Magyarországi-középhegység délre nyíló völgyeibe, a tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarici - Quercetum) zónája is felhúzódik a hegyvidék déli oldalaira 200-250 m tengerszintfeletti magasságig, ahol a pannóniai cseres-tölgyes (Quercetum petraea - cerris) zárt erdeje váltja fel. A Bükkalja meleg, sekély talajú dombhátjain a tölgyesnek alacsonyabb, cserjeszerű társulásait, a bokorerdők mozaikszerű állományait, a sziklás hátakon sziklagyepeket, ahol pedig az „ősgyepszigetek" záródnak, a lejtősztyeppréteket találjuk. A vegetációrekonstrukciók nyomán az ősi növénytakaróról elmondhatjuk, hogy az I. évezred fordulója körül, a kaptárkövek környezetében az Alföld erdős-ligetes sztyeppéjének részben már szubmediterrán jellegű tatárjuharos-molyhostölgyes-cse­restölgyerdeje volt megtalálható löszpuszta foltokkal, illetve törpemandulás cserjé­sekkel. 62 II/4/A-B-C Főleg nagyobb sziklavonulatot képező kaptárkövekbe vágtak helyi­ségeket, melyek bárminemű kapcsolata, egyidejűsége a fülkékkel nehezen állapítha­tó meg (a faragási technológia összehasonlítása erre nem ad választ). A helyi lako­sok néhány sziklahelyiség újkori eredetét (18-19. sz.) igazolni tudták, de sokhoz csak annyit fűztek, hogy a török időkben készült. Az újkori szőlőkunyhókat, bújó­kat, pásztorszállásokat egyterűségük ellenére sem lehet régebbinek venni. A pomázi Holdvilág-árok, a demjéni Remete-völgy kőbe faragott helyiségei viszont archaiku­sak és ilyennek tekinthetők azok a természetes hasadékok, barlangok, melyeket mes­terségesen részben átalakítottak. Ha fennáll a fülkékkel való egyidejűségük, akkor időszakos szállásként, menedékként használhatták, a tágasabbak remete lakhelyek is lehettek. Ezt igazolják Róják falu (Bulgária) határában a barátlakások és kaptárfül­kék együttes előfordulásai, melyek nyomán Mihály P. a méhészeti feltevés keretében arra következtetett, hogy a fülkékben a remeték tartottak méheket. Érdekes néhány sziklahelyiség kürtös megoldása: Pomáz-Holdvilág-árok, Nagyszikla kürtös barlangja, Pomáz-Kő-hegy barlangja, Róják 3. sz. barátlakása és a bükkalji Sály-Lator út Léleklyuk-barlangja. A kürtőnyílás alsó felületén két he­lyen találtak rovásjeleket, amelyek megfejtése nem járt sikerrel. A kürtő és a rovás­jelek nyomán a holdvilág-ároki sziklahelyiséghez és a Léleklyuk-barlanghoz kultikus nézetek fűződtek. 63 62 GYÖRFFY György-ZÓLYOMI Bálint 1994. 20-23. 63 A bükkaljai kaptárkőlelőhelyek keleti peremén található Léleklyuk-barlang alaprajza, formája és nagyméretű függőleges aknája „kizár minden köznapi használatot" - vélte BARTALOS Gyula HAMPEL Józsefhez írt 1891. január 26-i levelében.; BARTALOS Gyula 1906. 17. SZENDREI János az Országos Régészeti és Embertani Társulat titkára a pincét „pogány kultuszra vezette vissza és felszólítá Kandrát, hogy írná le a vidéki mytra-kultusz ezen szentélyét."; KOLACSOVSZKY Lajos 1934. 221-222.; 1946. 45-46. A pince belső falain található vakablakok alapján ősi temetkezőhelynek tekintette azt.; MESTERHÁZY Károly 1994. 203. Zoroasztriánus (párszi) temetkezési szokásokra vezette vissza a sályi és a pomázi Holdvilág-árok kürtös sziklahelyiségeit.; MIHÁLY Péter 1990. 56-63. Kézirat. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom