Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

A magyar néprajztudomány művelői - a szakterület egész története során - kiemelkedő figyelmet szenteltek a népi kultúra táji tagolódásának. A Palócok négy kötete, s a tanulmányok szerzői munkájukkal azt igazolják, hogy a XX. század utolsó évtizedében még jelentős tudományos kérdések válaszolhatók meg a néprajztudomány módszereivel. Figyelmünket ráirányítják a kultúra alakulására, a kisebb-nagyobb tájak és közösségek egymásrautaltságára, s egész műveltségünk európai beágyazottságára. A MKM nevében tisztelettel gratulálok a kutatómunka, a koncepció megálmodójának és szervezőjének, s természetesen valamennyi szerzőnek. Ezt követően dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára méltatta a palóckutatás eredményeit, és fő szervezőjének, a tanulmánykötetek szerkesztőjének, dr. Bakó Ferencnek átnyújtotta a Magyar Köztársaság Csillagrendje állami kitüntetést. Bakó Ferenc SZERKESZTŐI TÁJÉKOZTATÓ Csaknem 25 évvel ezelőtt, az 1960-as évtized végén alakult ki és érlelődött meg az a szándék, hogy különböző tudományok módszereivel az addiginál behatóbb, megbízhatóbb ismereteket szerezzünk a palóc néprajzi csoportról. Tudománytörténetünknek ez a korszaka több jelentős kezdeményezést mutathat fel, úgymint a Magyar Néprajzi Atlasz, az új Magyar Néprajz és a Néprajzi Lexikon. Ezek a feladatok és eredmények országosak, az egész népi műveltségre kiterjedőek voltak, de mellettük szűkebb és tágabb kutatási körrel nagytáji kutatások is folytak. Ilyen volt Észak-Magyarországon a Heves megye műemlékei megnevezésű program, melynek helyszíni vizsgálatai 1957ben kezdődtek el, eredményei pedig mintegy 20 év múlva, három testes kötetben, ugyanilyen címmel kerültek az olvasók kezébe. A kutatásoknak ebbe az országos és regionális folyamatába kapcsolódott be a Palóckutatás is, amelynek megindulásáról, lefolyásáról és eredményeiről szeretnék most röviden szólni. A magyar nemzettestet alkotó néprajzi vagy táji csoportok, mint a jászok, kunok, matyók és egyebek között legnépesebb a palócoké, akiknek lélekszámát több mint félmillióra becsülhetjük és akik az Északi-középhegység táján és Szlovákia déli részein élnek. A kutatás megindulása előtt viszonylag keveset tudtunk róluk, csak sajátos nyelvezetüket vizsgálták alaposabban és ennek eredményei adtak alapot a palóc népcsoport határainak megvonására, belső megosztottságára. A kutatást az egri múzeum indította meg azzal, hogy néprajzi, régészeti, nyelvészeti szakértőket és történészeket hívott össze, s itt előterjesztette a munka tudományos, szervezeti és gazdasági programját. Ezen az egri tanácskozáson a 40 szakértő mellett részt vettek a földrajzilag érdekelt tanácsok, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői is, akik a kutatókkal egyetértésben támogatták a tervezetet. Az előadások és korreferátumok szövege 1968-ban jelent meg Módszerek és feladatok címmel. A megbeszélésen kirajzolódott a program első vázlata, amely azonban témakörét és földrajzi határait tekintve rövidesen irreálisnak bizonyult. Két példát hozok fel erre: a Felföld honfoglalás kori, középkori történetéhez szükséges régészeti feltárásokról anyagiak és szakértők hiányában le kellett mondani; emellett hasonló okokból el kellett 16