Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

hagyni a szlovákiai palócok és az alföldi, újkori kirajzások kutatását is. A munkának ebben a fázisában gyűjttettük fel az ún. Felderítő-kérdőívet, amit a Felföld több mint 500 településén töltöttek ki. Bár a kérdőív feltárta az egyes, palócnak ismert műveltségi vonások elterjedését és alapját képezte az összehasonlító vizsgálatoknak, eredménye mégis az volt, hogy ilyen nagy területet képtelen lesz a kutatás kezelni, áttekinteni. A programot és teljesítését befolyásolták azok a lehetőségek, amelyek a résztvevők számából, összetételéből következtek. A néprajzi és történeti kutatók zömét azok a muzeológusok alkották, akik Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szolnok megye intézményeiben dolgoztak. Meg kell említenem, hogy mindjárt a munka beindulása után a Pest megyei múzeumok kiváltak a csoportból és önállóan kutattak a Börzsönyben, majd 1977-ben eredményeiket Ikvai Nándor szerkesztésében meg is jelentették. A Börzsöny-kötet részben a Felderítő-kérdőívre és a Palóckutatás előkészítése során kialakult elvi megállapításokra, követelményekre támaszkodott ugyan, mégis különbözik annak később létrejött eredményeitől. A többi megye múzeumai részt vettek az adatgyűjtés és a feldolgozás munkájában, majd ezután a megjelentetésben, ami leginkább anyagi hozzájárulást jelentett. Ki kell emelnem, hogy a programot elejétől végig alapvetően az észak-magyarországi múzeumok vitték véghez. A múzeumi kutatók mellett az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, az Országos Levéltár, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékeinek etnográfusai, történészei, nyelvészei is bekapcsolódtak a munkába. Az első feladatok egyike volt, hogy megírják az egyes témák gyűjtési útmutatóit, a kérdőíveket. Ezek kiadásával lehetővé tettük, hogy társadalmi gyűjtők (pl. diákok) hiteles, feldolgozásra alkalmas adatokat jegyezzenek le, vagy megfigyeléseket tegyenek a falvakban. Ezzel a módszerrel sok esetben végeztünk adatgyűjtést a népi műveltség több területén. Az eredmény csaknem 700 kézirat, minek terjedelme meghaladja a 60 000 gépelt vagy kézzel írott oldalt. Az adatok hitelességét az 1968 és 1979 között megjelent, 2 elvi-módszertani közlemény és 21 gyűjtési útmutató, kérdőív használata biztosította. Mindezek feldolgozták a népi kultúra és társadalom számos ágazatát, a lehetőség szerint koncentrálva azokra a jelenségekre, amelyek palóc területen - a korábbi ismeretek szerint - sajátosnak, jellemzőnek látszottak. Említettem, hogy a kutatómunka területe, annak földrajzi körülhatárolása eleinte vitás volt. A palóc vagy palócos tájnyelv vizsgálata az 500 településen a rendelkezésünkre álló személyi és anyagi feltételek mellett kilátástalan volt, a tájat szűkítenünk kellett. Kiválasztottunk tehát 20 települést Balassagyarmat, a Mátra gerince, Eger, Putnok és az országhatár között, hogy figyelmünket ezekre összpontosítsuk. Ez a „palóc centrumnak" nevezhető táj azért is figyelemre méltó, mert a múlt század eleje óta a legtöbb kutató palócnak tartotta. Úgy véltük, hogy modellje lehet ez a Palócföldnek, amely alkalmas lesz összehasonlításokra is. A 20 kutatópont kiválasztásában arra törekedtünk, hogy képviseljék a palóc néprajzi csoport egészét, teljes sokszínűségében. Vannak közöttük földművelő és bányászfalvak, egykori kisnemesek és jobbágyok, a középkor óta egy helyben lakók és a török után betelepítettek, vallásilag katolikusok és reformátusok, továbbá az általánosan magyar népességűek mellett, a szlovák, német telepesek beköltözése révén kevertebbek is. A kutatópontok 4 egykori vármegye területén fekszenek a következő megoszlással: Nógrádban 7, Hevesben 6, Borsodban 5 és Gömörben 2, bár a közigazgatási hovatartozás az utóbbi 100 év során többször is változhatott. A helyszínen végzett kutatómunkát 1969 és 1980 között végeztük el, de ez idő alatt egyes eredmények meg is jelentek. Saját kiadásunkban, a szolnoki múzeum hathatós közreműködésével „Tematikus és lokális monográfiák" címmel sorozat indult, amely 5 művet foglal magában. Falumonográfia a , Jászdózsa és a palócság", tanulmánykötet 17