Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)
Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából
biztos vagyok, hogy egyhamar nem jelenik meg ennél bővebb táji áttekintés, ám ha mondjuk a gömöri kutatások hasonló szintézissé érnek, ebben bizonyára felhasználják a mostani nagyszabású vállalkozás eredményeit, megkísérlik kiküszöbölni a hibákat és túlszárnyalni e köteteket. Nehéz feladat lesz, noha éppen erre buzdítanak a négykötetes palóc monográfia folklór fejezetei is. A mostani munka a sok szerző ellenére (a gondos előkészítés és több értekezlet jóvoltából részenként azonos felépítésű. Az előkészületek és a gyűjtés a 70-es években történt, az egyes áttekintések pedig a 80-as évek elején születtek meg. A hatalmas munka megjelenési üteme sem nevezhető végül is vontatottnak, hiszen 1989 és 1991 eleje között napvilágot látott mind a négy kötet. Az egyes fejezetek irodalomjegyzéke olykor a 80-as évek közepéig eljut. Ez azt jelenti, hogy a magyar néprajzi lexikont még használhatták a szerzők, ám a magyar (és a szlovák) néprajzi atlaszt és a később megjelent „Magyar Néprajz" összegező köteteit már nem. A legnagyobb hiányosság, hogy Kocsis Gyula palóc-bibliográfiája az 1970-es év végével zárul. Érdemes lett volna legalább kiegészíteni ezt. Sajnos a négy nagy kötet mutatózása igen szűkszavú. Az érthető, hogy helynévmutató készült, ám egy gondos tárgymutató sokban emelte volna az adatok összefüggéseinek felismerhetőségét. Mindez együtt azt jelenti, hogy valamilyen formában egy ötödik, záró kötetet kellene elkészíteni. Itt talán a felhasznált kérdőívekről is be lehetne számolni, vagyis a kötetben közölt anyagot ilyen szempontból is jobban kellene meghatározni. A mostani megbeszélés bizonyára adhat ötleteket e zárókötethez, azonban önmagában (még a hozzászólások megjelentetésével) sem pótolhatja ezt. Csupán folklorisztikai szempontból magam legalább a következő, egyenként is 4-5 íves fejezeteket tartanám szükségesnek: a kutatás módszerei és eredményei (ide illesztve a kiegészített, felújított bibliográfiát is) - a palóckultúra változása (akkulturáció, folklorizmus, mai népélet) - a palóc népköltészet műfajainak rendszere - a népi vallásosság tárgyi, írásbeli forrásai, megnyilvánulási módjai és szövegei. (Ide értve írásos formákat is pl. ponyvák, kalendáriumok, vőfélykönyvek stb.) (Ha elkészülnek a megyei népművészeti monográfiák, ezek anyagára elégséges lenne csak utalni.) Más bizonyára további javaslatokat tesz majd. Egy ilyen ötödik kötet nem ötödrésszel növelné a mű értékét, hanem azt szinte hatványozná. Köztudott továbbá, hogy a magyar publikációk kivívják a nemzetközi figyelmet is, főként akkor, ha e közvélemény számára hozzáférhetők. Sajnos, főként akadémiai kiadványaink jártak (és járnak) elő rossz példával, amikor áttekintő kézikönyvek is megjelennek egyetlen sor idegen nyelvű kommentár vagy rezümé nélkül. Itt is sokkal egyszerűbb lett volna, ha már mind a négy kötet legalább a tartalomjegyzéket közölte volna német és szlovák nyelven is. Példáért sem kellett volna messzire menni. Az 1973 óta megjelenő szlovákiai „Gemer" kiadványsorozat ad magyar és német nyelvű tartalomjegyzéket (ebben a sorrendben), sőt az egyes cikkekhez közölt ilyen nyelvű összefoglalásokat is. Még messzebb megy az 1988-ban Ján Botík szerkesztésében megjelent monográfia („Hont. Tradície l'udovej kultúry"). Itt a vaskos kötet végén orosz, német, angol és magyar rezümé olvasható, és a tartalomjegyzék is elkészült ugyanezen a nyelveken. Az ötödik palóc kötet számára el kell készíteni olyan áttekintést is idegen nyelven, amely legalábbis minimális eligazítást ad nemcsak az egyes fejezetek tárgyköréről, beosztásáról, hanem egy kissé összegezi is az eredményeket. Minthogy mindenképpen szükség lesz erre az ötödik kötetre, már eleve úgy kell ezt tervezni, hogy e szempont is érvényesüljön. Elképzelhető ugyan, hogy ily módon külföldön csak az ötödik kötetet fogják használni, ám ez még mindig jobb, mintha egyáltalán semmit sem tekinthetnének át. Természetes, hogy az ötödik kötetet mielőbb ki kell adni, addig, amíg elevenen él a mostani nagyszabású monográfia megjelenésén méltán érzett öröm. Amikor gratulálunk az évtizedes munka megszervezőinek és megvalósítóinak, feltétlenül kívánjuk az ilyen betetőzést. Ez adhatja meg csupán e kiváló monográfia méltó megkoronázását. Természetesen mindannyiunknak minden segítséget meg kell adni e kötet mielőbbi létrejöttéhez. Magam ugyan nem vagyok palóckutató, de ha kell, ebben szívesen részt is veszek.
