Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)
Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából
zet koronkénti átszerveződésének elemzésével, az elkülönülő és együttműködő alapegységek, rétegek és csoportok jellemzésével. Még Örsi Julianna is, aki a házassági anyakönyvekből vont le fontos következtetéseket, mintegy 30 település lakóinak házasodási kapcsolataira, kapcsolatrendszerük koronkénti átrendeződésére, a népi kultúra tényeivel tehát közvetlenül nem szembesíthette eredményeit, félreérthetetlenül megfogalmazta, hogy ennek a társadalomvizsgálati módszernek a kulturális jelenségek értelmezésekor lesz majd igazán jelentősége. (A dolgozat záró mondata: „Bízunk abban, hogy az általunk feltárt adatok szervesen beépülnek a kultúra egyéb területeiről bemutatott képbe." - H/465.) A néprajzi módszerű társadalomvizsgálatnak az eredményei persze nemcsak azon mérhetőek, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a paraszti kultúra tagoltságának értelmezéséhez. Azt is gondosan mérlegelnünk kell, hogy tovább építik-e, avagy jelentősen módosítják a magyar - s nemcsak néprajzi, hanem történeti és szociológiai! kutatások kitermelte eddigi eredményeinket. Szabó László elsősorban ilyen szándékú értékelésre kínálja fel összefoglaló fejezetét, újra meg újra kinyilvánítván - gyakran polémikus éllel - eredendő készségét minden korábbi következtetésnek - s visszatérően a maga paraszttársadalom-koncepciójának - megerősítésére, illetve módosítására. Társadalomtörténeti alapozású áttekintés után fogalmazza meg pl., hogy a palócvidék nemességének, mely réteg benne élt ugyan a faluközösségekben, de nemcsak az adott település népességével alakította ki a maga kapcsolatait, hanem - legalább ilyen intenzitással - más falvak nemeseivel is; sőt - e kapcsolatok folyományaként - „az úgynevezett 'polgári jellegű társasalkalmak' nem annyira a polgársághoz, mint a nemességhez köthetők", bennük látja tehát „egy zárt rend működésének továbböröklődő hagyományait" (11/266.). Ez a megállapítása - ha következetesen végiggondoljuk - azt jelenti, hogy a rendi tagozódásnak (legalábbis a palócok lakta területen) legalább annyira meghatározó volt a szerepe, mint a mindenkori vagyoni állapotból levezetett vertikális tagozódásnak. Lényegileg ugyanezt sugalmazza a jobbágyok és zsellérek egységes „rendként" való bemutatása is. Úgy látja Szabó, hogy a „faluközösség nem telkes jobbágyokra, házas és hazátlan zsellérekre oszlott, hanem vérségi csoportokra", s a vérségi kapcsolatokat mint közösségeket szervező tényezőt, meghatározóbb jelentőségűnek tartja, mint „a falura külső szempont alapján ráerőszakolt, adminisztratív szempontú... telkes jobbágy - zsellér megoszlást" (11/295, 297.). Ebből a gondolatból az is logikusan levezethető, hogy az egyébként a jobbágyi-paraszti „rendbe" besorolható uradalmi cselédek viszont a vérségi kapcsolatok hiánya miatt nem tudtak beleszerveződni a faluközösségekbe. A vertikális tagozódásnak ez a lendületesen kifejtett koncepciója - ha hivatkozhatott is a szerző gondolatmenetét erősítő előzményekre - minden eddigi, erősen „osztályszempontú", a rendiség továbbélésének jelentőségét fel sem ismerő társadalomelemzés jogosultságát kétségbe vonja, s nem lennék meglepve, ha termékenyítő vitákat indukálna. Ha a faluközösséghez tartozás elsőrendű kritériumának a vérségi kapcsolatok meglétét tekinti Szabó László, természetes, hogy a család és a rokonság elemzésére kellett a legnagyobb figyelmet fordítania. Ezt a kutatástörténeti előzmények is kötelezővé tették számára, hiszen a nagycsaládot, illetve a hadnak és a nemzetségnek nevezett, vérségi alapú rokonsági intézményeket éppen a palócok körében tanulmányozták a legnagyobb figyelemmel a kutatók. A történeti forrásokat (pl. a népességösszeírásokat) ötletesen és szellemesen értelmezve-elemezve a nagycsaládi szervezetet inkább a nemesekhez és a telkes jobbágyokhoz, a kiscsaládot a zsellérekhez kapcsolhatónak látja Szabó anélkül, hogy bármit is vissza kellene vonnia abból, amit a rendi tagozódásról kifejtett. Azt fejtegeti ugyanis, hogy a nagycsaládi együttélés - eltérően más vidékek összetett háztartásaitól - a palócoknál többet jelentett a gazdasági kényszer elkerülhetetlenségénél: olyan társadalmi eszmény volt, melynek irányába azok is törekedtek, 30