Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

akik egy adott történeti pillanatban nem így éltek. Ezért „élte túl" ez a szisztéma a feudalizmust. Ebből a következtetéséből bízvást levezethette azt is, hogy a nagycsaládos s a kiscsaládos életkeret egyidejűleg jellemző lehetett ugyanabban a faluban, s akár ilyen, akár olyan szervezetben éltek is egyes családok, nem közvetlenül tagozódtak bele a faluközösségbe, hanem a had, a nemzetség és a rokonság intézményén keresztül. A vérségi kapcsolatok, s az erre az alapra ráépülő rokonsági szervezet meghatározó volta vezérli azután Szabót akkor is, amikor a munkaszervezetet bemutatja, azt hangsúlyozva pl., hogy a területi elv alapján szervezett társasmunkáknak csak a faluba került idegenek vagy a kevés rokonnal rendelkező családok körében volt jelentősége. És az erkölcsről (meghatározóan: a munkaerkölcsről) szóló fejtegetéseit is át meg átszövi az az eredendő felismerése, hogy a faluközösség normateremtő (s e normákat feltűnő rugalmassággal alkalmazó) szerepe megérthetetlen, ha nem vesszük figyelembe: magát a falut a vérségi kapcsolatokkal lehet elsősorban jellemezni. Megtehettem volna, hogy Szabó László terjedelmes összefoglalásának főbb gondolatait vitakészségemet is kinyilvánítva idézzem fel, erre azonban a mostani nem megfelelő alkalom, hiszen egy tiszteletreméltóan nagy vállalkozás befejezésének elismerése - ünneplése végett gyűltünk össze. Ennek a vállalkozásnak pedig egyik legkoncepciózusabb tanulmánya éppen Szabó Lászlóé, melyet ő maga is (korábbi tanulmányaira történő gyakori visszautalások erre engednek következtetni) eddigi munkássága afféle foglalatának tekintett. Arra viszont hadd hívjam fel befejezésül a figyelmet: akadnak azért ennek az egy lendületből kifejtett koncepciónak olyan elemei, melyeknek bizonyára használna a vállalkozás többi, társadalommal is foglalkozó fejezetére figyelő újragondolás. Úgy vélem pl., hogy Schwalm Edit által példás részletességgel bemutatott summás munkavállalás és -életforma eléggé nehezen illeszthető be a vérségi kapcsolatok dominanciáját a munkaszervezetben is meghatározónak tekintő felfogásba. Annak ellenére, hogy a summáscsapatok megszerveződésében természetesen volt némi szerepe a rokoni összetartásnak. És azt is meggondolandónak ítélem - hangsúlyozva, hogy Örsi Julianna mikroelemzésekből levont következtetései inkább erősítik, mintsem cáfolják Szabónak a faluközösségről kifejtett véleményét -, hogy a szomszédos nagytájak, az Alföld és az Északi-középhegység lakóinak Örsi által felvillantott kapcsolatait részletesebben is elemezni lehetne. A külső kapcsolatok nagyobb hangsúlyú bemutatása ellensúlyozná a mintha túlságosan is a saját faluközösségbe bezártnak tetsző paraszti létet. A négy terjedelmes kötet számbavehetetlenül sok eredménye nemcsak a lehetőséget teremtette meg egy-egy kérdés és a lehetséges válasz újrafogalmazásának, hanem kötelez is bennünket arra, hogy a munka befejezését újabb értelmezési törekvések kezdetének, ne megmásíthatatlanul végleges eredménynek fogjuk fel. Voigt Vilmos NÉPSZOKÁS, NÉPHIT A PALÓCOK I-IV. KÖTETEIBEN Köztudott, hogy a palócok felismerése a nyelvészeti és történeti vizsgálatok előtt a folklór szintjén kezdődött. Gvadányi 1790-ben, Gaal György 1803-tól így használja a megnevezést. Szeder Fábián csak később, 1819-ben foglalkozik a más szempontú 31