Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

része hogyan kapta a palóc nevet, igyekszik a monográfia is választ adni. A X. századi és a mai népesség között összekötő kapocsnak látszik az Aba nemzetség, amely királyt is adott az országnak. A monográfia kimutatta és megrajzolta a palóc néprajzi csoport szerepét abban, hogy évszázadokon át demográfiai és kulturális közvetítő volt az alföldi, dunántúli magyarság és a tőle északra élő szlovákság között. A szerep különleges jelentőséget kapott a XVI. századtól kezdve, amikor az alföldi magyarság tömegei a török elől a Felföld hegyei közé menekültek; majd a XVIII. században, amikor a török hódoltság után elnéptelenedett Alföld újjátelepülése következett be. A lakosságcserének ezeket az emlékeit a levéltári iratok mellett a népi műveltség egyes vonásai és a tájnyelv is őrzi. A húsz település népességtörténetének vizsgálata azt eredményezte, hogy a török hódítást megelőző lakosság nagyobbrészt túlélte a létbizonytalanság másfél évszázadát, tehát feltételezhető, hogy az Arpád-kori nép leszármazottja. Annyira erős, életképes volt ez a csoport, hogy a török hódoltság után rajokat bocsátott ki magából, amelyek 116 alföldi helység újjáéledését segítették elő. A Felföldről megindult önkéntes vagy földesurak által szervezett dél felé vándorlás tehát nagy létszámú palóctömegeket hozott az Alföldre, de nemcsak magyarokat, hanem szlovákokat is. A monográfia eredeti célkitűzései között nem szerepelt a szlovák néptörténet, vagy népi kultúra kutatása, mert a leszűkített palóc központi táj sehol sem érintkezik szlovák népességű területtel. Az országhatár mentén, annak északi oldalán ugyanis magyarok lakta sáv húzódik és az ismertetett nehézségek miatt már velük sem foglalkozhattunk. A Nógrád megye nyugati részén lakó szlovákok vizsgálatát pedig azért hagytuk el, mert a török után telepedtek ide és kultúrájuk alig különbözik a palócokétól. Mindezek ellenére a szlovák néptörténet és műveltség a monográfia több fejezetében szerepet kap, még ha csak utalás formájában is. Népi csoportunk kapcsolata a szlávokkal már azért is fontos, mert a palóc név is szláv eredetű, de a kutatás kimutatta, hogy valószínűleg egy török etnikumú népet takart, akiket a szlávok neveztek így el. A honfoglalás idején itt talált szlávok, akik a XV. sz. óta szlovák néven jelennek meg az oklevelekben, erős gazdasági és kulturális kölcsönhatásban éltek a palócok szomszédságában, amelyet felerősített többek között a XVI-XVII. században a török ellen kialakított végvárrendszer. Itt különböző népek harcoltak egymás szövetségében, és ez alkalmat adott a műveltségi javak cseréjére. A szlovák és a palóc-magyar népi kultúra egyezéseire magyarázatot ad az, hogy más népek mellett a magyarok és szlovákok egyaránt merítettek Európa középkori kultúrájából, amelyet közös forrásnak kell tekintenünk, állapítja meg Vargyas Lajos. Ez a történelmi háttér mindig is békés, barátságos szomszédságot biztosított népeinknek, amit csak a politika igyekezett időnként megzavarni. A monográfia összefoglalta azokat a véleményeket, amelyek a Palócföld kiterjedésére korábban megformálódtak. A Felföld, történeti nevén Felső-Magyarország a legtágabb kerete ennek a tájnak, ahol több nép és etnikai csoport között a palócság is elhelyezkedik. Északi része 1918-ban került a Csehszlovák Köztársasághoz, benne a palóc néprajzi csoport egy részével. Amikor tehát a palóc táj kiterjedését igyekszünk meghatározni, tekintetbe kell vennünk Szlovákia déli részét is. E földrajzi és egyben néprajzi tájak a tudományosan kijelölt, fiktív centrum körül helyezkednek el. Nemcsak az egész régióra jellemző, de magára a centrumra is a másság, a megosztottság, ami nemcsak a dialektusban, hanem általában a népi kultúrában is megmutatkozik. Maga a centrum 13 kistájra osztható, melyet Magyarországon 10, Szlovákiában pedig további 9 kistáj vesz körül. Az utóbbiakat a centrumon kívül a monográfia „palócos övezetnek" nevezi. A néprajzi csoportnak az eddig felsoroltakon kívül egyik jellemzője még az összetartozás tudata, a „mi" tudat, amit a monográfia szerzői is kerestek, kutattak. Ennek 20