Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

az azonosságtudatnak több formája ismerhető fel, a kiscsaládtól kezdve a nemzet fogalmáig és ebben a sorban foglal helyet az etnikai csoporthoz való tartozás tudata. Ugy láttuk, hogy a vérségi kapcsolatokon túllépő csoportok lélekszámának emelkedésével ez a tudat gyengül, ezért palóc vagy barkó öntudatról csak szűk keretek között beszélhetünk. Ez az identitás inkább csak tudományos és szépirodalmi szinten jelentkezik, ám úgy tűnik, hogy megerősíti a szűkebb pátria szeretetét. Szabadfalvi József GONDOLATOK A PALÓCOK I-IV. KÖTET „ANYAGI KULTÚRA" FEJEZETEIRŐL A néprajzi csoportok kutatását mindig nagy várakozás előzi meg. Abban reménykedünk, hogy most már igazában meg fogjuk tudni azt, hogy mi az ormánsági, mi teszi a sárközit, a háromszékit, vagy pl. a palócot. Mindig abban reménykedünk, hogy meg fogjuk találni a népi kultúra azon elemeit, jegyeit, ami azt az egységet igazándiból megkülönbözteti a másiktól. Második gondolatom a tiszteleté. Sajnos mi magyar etnográfusok nem vagyunk csapatmunkások. Mindnyájan autonóm módon, külön húzódva szeretünk dolgozni. Illesse tisztelet a szerkesztőt és a szponzoráló Heves Megyei Múzeumi Igazgatóságot. Kitartó, sőt szívós munkájuk eredményezte a hatalmas monográfia megjelenését. Mindezek után azt kell elmondanom, nehezen találtam meg jelen feladatomat. Mit kell tennem, bemutatni?... értékelni?... kritizálni? Melyiket, mindegyiket, vagy valami mást? Egy biztos, amikor az egyre izmosabb köteteket kézhez vettem, fölöttébb sajnáltam, hogy annak idején kiváltam a csapatból...! A négykötetes monográfia III. kötetében találjuk az ún. „anyagi kultúra" fejezeteket. A kötet a következő alcímet viseli: Termelés és a javak felhasználása. Terjedelme 889 nyomtatott oldal, ez 55,5 nyomdai, és kb. 65 szerzői ív. Már a terjedelem is tiszteletet parancsol! Felelősséggel állíthatom, nem tudnék mondani olyan részeket, melyek feleslegesek lennének. Mégis könnyedén elősorakoztathatunk olyan témákat, amelyek kimaradtak e kötetből. Nem esik szó pl. a szénamunkáról, a szálas takarmányok termesztéséről, a földművelés eszközkészletéről, az aprójószágtartásról, az erdők és legelők egyszerű építményeiről, az ún. zsákmányolás három nagy témaköréről a gyűjtögetésről, a vadászatról és méhészkedésről: a gyümölcstermesztésről és a kertkultúrákról. A népművészet témaköreiből is csak a textíliákat és a bútorokat dolgozták fel. A szerzőkről el kell mondani, hogy a szakma élvonalából verbuválódtak, többjük két-három évtizede dolgoznak e tájon. írásaik-elősorakoztatott kívánalmaink ellenére is - maradandó értéket képviselő, értékes munkák! Elöljáróban három munkát szeretnék kiemelni: Zólyomi József állattartást, Cs. Schwalm Edit táplálkozást és Petercsák Tivadarnak az erdőéléát bemutató, monumentális fejezeteit. Zólyomi Józseftalán a legrégebbi kutatója e tájnak és e témának. Évtizedekkel ezelőtt is jelentek már meg e témáról kiváló résztanulmányai. Avatott kézzel használja a levéltári források adatait, nem keveri a recens adatokkal. A történeti adatokat időbeli helyükön tárgyalja. Jól oldotta meg a statisztikák elemzésével az állatlétszám alakulásának interpretálását. Üdvözölhető az a szempontja is, hogy külön tárgyalja az uradalmi 21