Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

a „Visonta", másik a „Mátraderecske", tematikus tájmonográfia a „Heves megyei palócok etnikai-embertani vizsgálata" című kötet és ugyancsak falumonográfiának nevezhető a „Csépa" címmel megjelent munka. Forrásfeltárás eredménye Reguly Antal 1857-es naplójának kiadása, de a palóckutatás ösztönzőleg hatott a hozzá közel álló, de keretein kívül lefolyt vizsgálatokra is. Ilyen a már említett „Börzsöny", a nógrádi „Varsány" és „Sipek", Manga János „Palócföld"-je és Paládi-Kovács Attila „Barkóság és népe" című kismonográfiája. A kutatás megindulása után eltelt másfél évtizedben az említetteken kívül még számos tanulmány jelent meg a palóc néprajzi tájról, melyeket hosszú lenne felsorolni A helyszíni néprajzi gyűjtések legnagyobb részének befejezése után, 1980 körül kialakult a tervezett monográfiának az a vázlata, amelynek megírásával számolni lehetett. Ekkor derült ki, hogy mely témák gazdái, felelősei gyűjtöttek a feldolgozáshoz elegendő anyagot, a kérdőívek révén kapott új adatokat. Tulajdonképpen most vált véglegessé a társszerzők személyének köre, mert ez 1968 óta többször és több okból is megváltozott. Sajnálattal jelentem be, hogy közülünk nyolcan még a gyűjtés időszakában elhunytak: Bodgál Ferenc, Borsai Ilona, Diószegi Vilmos, Lajos Árpád, Manga János, Martin György, Schneider Miklós és Szabó Béla. Helyettük új munkatársakat kellett keresnünk. Többen visszaléptek a szerzőségtől és ilyen esetekben a téma fontossága döntötte el, kimaradjon-e a műből, vagy mindenképpen más szerzőt kell keresni. Ezzel indokolható, hogy végül is kimaradtak olyan témák, mint a vallásos népi szövegek és szokások, a népmese, a hősepika, a ballada, a szőlészet és borászat, a kézművesség és a népművészet, mint önálló fejezet. Ezek hiányoznak talán ahhoz, hogy a Palócok köteteit teljes néprajzi monográfiának nevezhessük. A Palócok с monográfia kéziratai többségükben 1980 és 1985 között készültek el, a később közölt irodalmat a szerzők ezért már nem tudták felhasználni. A négy kötet összesen 2760 oldalt tesz ki, benne 37 dolgozat, s ezeket 33 szerző írta. A szöveget 672 kép illusztrálja, nagyobb részük fénykép, a többi egész oldalas térkép, rajz és kotta. Legkevesebb képet a II., legtöbbet a III. és IV. kötet szerzői alkalmaztak. A monográfia terjedelme tehát mintegy 172 nyomdai ív, melyet a Borsodi Nyomda állított elő 1989 és 1991 között. A nyomdaköltségek szinte évről évre emelkedtek, a végösszeg kereken három és fél millió forintot tett ki. Tekintve, hogy a munka elkezdésekor a költségvetés előirányzata kb. kétmillió volt, az egri múzeum igazgatóságának, mint kiadónak nem kis gondot okozott az árak többszöri változása. Amint az eddigiekből is már kitűnt, a Palócok kiadását nem könyvkiadó vállalat, hanem az egri múzeum intézte, s ez valamivel csökkentette a költségeket. A kutatás fedezetét mindvégig a Művelődésügyi Minisztérium, Borsod-AbaújZemplén megye, Heves megye, Nógrád megye és Szolnok megye tanácsa, múzeumi szervezete biztosította. Ez az összeg 15 év alatt kikerekítve egymillió forint. A nyomdaköltséget ugyanezek a szervek fedezték, de támogatást nyújtott még az MTA Soros Alapítványa és a Magyar Hitelbank. A mai tanácskozás kiadásaihoz az Ipari Fejlesztési Bank is hozzájárult. Talán az eddig elmondottakból is következik, hogy a 33 szerző több különböző településen lakik, munkájuk szervezése és bizonyos mértékű irányítása ezért nem volt egyszerű. A szerkesztés elsősorban formai egységre törekedett, főleg a jegyzetelés módjára és a felhasznált irodalom bemutatására. Ezen túl azonban a szerzők teljes önállóságot élveztek, adataiból mindenki olyan következtetéseket vonhatott le, amilyeneket meggyőződése diktált. Azért szükséges ezt leszögeznem, mert bizonyos kérdésekben a vélemények egymástól eltérőek lehetnek, s ezeket a szerkesztő nem igyekezett egyeztetni vagy megváltoztatni. A formára vonatkozik még a szerkesztőnek az az igénye, hogy a kötet tanulmányainak nyelvezete, stílusa közérthető legyen, ne használjuk azt a tudományos szaknyelvet, amely inkább csak a beavatottak szűk körének sajátja. 18