Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

Gunda Béla MÉHÉSZKEDÉS A MAGYARSÁGNÁL Linnus Ferdinand emlékének Bevezető sorok. Alábbi tanulmányom folytatása az Agria XXIV. kötetében megjelent A természetes növénytakaró és az ember с tanulmányomnak. A tanulmány a most publikálttal együtt A magyar ősfoglalkozások с munkám ill. az évtizedek óta készülő új Magyarság Néprajza egyik fejezete. Munkám kialakítása során mindig megtisztelésnek éreztem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egyik feladatát szolgálom. Különös örömmel és körültekintéssel dolgoztam a méhészeti fejezeten. A méhészet néprajzának megírását Bátky Zsigmond többször hangoztatta. Hämäläinen Albert egyik munkájának ismertetése során teszi fel a kérdést, hogy mikor írja már meg valaki ennek az ősfoglalkozásunknak a művelődéstörténetét (Népr. Ért. 1937. 221.). Amikor a harmincas évek legelején Honti János a Néprajzi Múzeumba kezdett járogatni Györffy István reá szerette volna bízni a méhészkedés folklórjának feldolgozását. Honti János azonban megmaradt a népmesénél. Később, mikor Györffy István már katedrára került egyik tanítványa, Kovács Elemér vállalta a méhészeti monográfia elkészítését. Az Alsó-Őrségben kezdte el a munkát, ahol együtt is gyűjtöttünk. Kovács Elemér sajnos eltűnt a háborús időkben. Néprajzi búvárkodásának egyetlen emléke A velencei szakos tapogató с rövidebb cikke (Népr. Ért. 1938. 323-324.). Kitűnő felkészültségű, az elméletek iránt is vonzódó kutató volt. A budapesti Néprajzi Múzeum különben az 1930-as évek végén tervbe vette a méhészet tanulmányozását s ezt a célt szolgálta Gönyey Sándor elég részletes kérdőíve. Örvendetes, hogy az utóbbi évtizedekben megélénkült az érdeklődés a magyar méhészet kutatása iránt. Balassa M. Iván, H. Bathó Edit, Boross Marietta, Csaba József, Füvessy Anikó, Hof er Tamás, H. Kerecsényi Edit, Kós Károly, Kotics József, Mándoki László, Molnár Balázs, Schräm Ferenc, Szabadfalvi József, Szabó Károly, Vaj kai Aurél és mások értékes könyvekben, tanulmányokban foglalkoztak a méhészkedéssel. Várjuk Domonkos Ottó kéziratos munkájának megjelenését korai méhészkönyveink néprajzi vonatkozásáról. Összefoglalásom rövidített változata 1971-ben a finn Kotiseutu folyóiratban jelent meg. A most közölt kézirat már több, mint tizenöt esztendeje nyomdakész állapotban van. Természetesen időközben folyamatosan csiszolgattam. Mielőtt rátérnék a méhészkedés ismertetésére az állatoktól való zsákmányolás egyéb emlékeiről írok. A közölt irodalom nyomán a kérdés iránt érdeklődő további lépéseket tehet a méhészeti kutatások terén. A 18-19. század s századunk első fele az az időkeret, amelynek méhészetét - hézagokkal - bemutatom. Ahol lehet és szükséges az időt pontosabban is közlöm. A népi kultúra nem egyenletesen alakul és formálódik. A sokrétű, különböző forrásból és időből származó feljegyzéseket, kéziratokat és nyomtatott munkák közléseit lehetetlen szinkronba hoznom. Viszont vállalnom kell az ilyenkor elkerülhetetlen zökkenőket. 1. §. Az ember nemcsak a növényvilág termékeit gyűjti, hanem gyűjt, zsákmányol az állatoktól is. Az ilyen zsákmányolásnak Kelet-Európában és az ázsiai nomád népek303